A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának bemutatása és elemzése
Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának... az olaszok fényszóróval pásztázzák az ellenség állásait. Amikor először szembesül az olasz fronttal, mindjárt a rengeteg temetetlen holttest és széthányt fegyver tűnik a szemébe. Kilenc hónapot töltött Kovács György a doberdói fronton így igazán volt alkalma megfigyelni mindent. A leírásai teljesen hitelesek más forrásokkal összevetve, szinte ugyanazt a pokoli környezettanulmányt, képet kapjuk: „[...] Borzasztó kárt tettek az olasz ágyuk mi bennünk magyarokban mert mink magyarok a Kő Sziklás részein voltunk Doberdonak elenben az olaszok jobban és gyorsabban tuttak némi sánczokatt épitteni mert azok felől földrészek is voltak de mi nálunk csak Kő Szikla hegyek voltak ha ágyuztak ránk Nálunk a kődarabok irtozatos sok embert elpusztítottak [... ] ”7 A másik helyszín a „vadregényes” Capul hegy (a naplóban így: „Kapui”) és a Kirlibaba-völgye a bukovinai Erdős-Kárpátokban, ahol 1916 augusztusától egészen 1917 júliusáig volt harcállásban a 40. honvéd gyaloghadosztály s így mind a pécsi 19-es, mind a budapesti 30-as honvédek. Ez a helyszín önállóan is, és az egyes fejezetrészletekben is gyakran feltűnik. Mindjárt az első hosszabb lélegzetvételű elbeszélés: „A fénykép. Fronti elbeszélés” ezzel a helyszínnel kezd, s valljuk meg nem kis írói vénával (itt a szöveget helyes magyar írással és központozással adom meg, de a mondatok sorrendjén, és a szöveg tartalmán semmit sem változtatva. Ugyanígy teszek a későbbiekben a forrásközlésben is): „Kirlibaba, Kirlibaba, de sok emlékezet fűz hozzád, de nem azért, hogy talán valami gyöngyéletet töltöttem benned. Dehogy, egész ellenkezőleg. Mert csak a pusztulást láttam benned. A világ elpusztulását, úgy mindenben, mint emberi anyagban. Egyetlen házikó nem volt benned, ami ép lett volna, mert minden egyet elsodort az ágyú vihar. A lakói elmenekültek a kisgyermekektől kezdve az öregekig. Valahol a magas Kárpátoknak az innenső felén várták a jobb időket, hogy a háború végeztével visszatérhessenek a szegény lakóid. Tejó Isten, hányszor vertük ki az oroszokat belőled, és viszont, hányszor veretek ki az oroszok minket, magyarokat. 1916-ban egy álló évig harcoltam Kirlibabánál, amely idő alatt folyton szóltak a fegyverek. Nem volt szünete se nappal, sem éjjel, mint a pokol tüzének [...] Az a sok temető, ami a környékeden van: azok a sok jó testvéreim, akik puskatusával mentek az ellenséges ágyúknak. Mindenféle vasdarabokat csináltatok botokra és úgy vertétek az ellenségeiteket, amiről a fokos nevet szereztétek a magyar honvédezre- deknek [a 40. honvéd gyaloghadosztálynál - minden ezredénél - rendszeresítették a közelharc fegyvereként a fokost, melyről valóban a fokos nevet kapták és ez szerepelt ezredjelvényeiken is; a 19-eseknél ezen a címen tábori ezredújságot is kiadtak, a hozzájuk látogató József főherceget, tábornagyot egy díszfokossal ajándékozták meg - megjegyzés tőlem]. Ti, derék magyar vitézek, akik feláldoztátok az életeteket a szeretett magyar hazánkért. 7 A napló oldalai nincsenek számozva, mégis hivatkozásként írom ide: 184. oldal. 218
