A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának bemutatása és elemzése
Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa". Kovács György harctéri naplójának... mozva beszéli el a történéseket, hanem eléggé csapongva, egyik évről és egyik frontról a másikra mesél el egy-egy történetet, amelyek vagy vele estek meg - általában ez a jellemző -, vagy más bajtársától hallotta és érdemesnek találta, hogy feljegyezze. A naplóban tehát ilyen módon találhatók történetek (címmel ellátva), köztes írások (cím nélkül), ez utóbbiak valamely fontos, jellemző dologgal kapcsolatosak, ezen kívül sok-sok illusztráció, és nem kevés versecske, amolyan fronton faragott költemények, amelyek nagyon jól kifejezik a katonák hangulatát.5 Ugyancsak számos színes - az író által - kézzel rajzolt ábra díszíti. Némelyik egy-egy történethez kapcsolódó illusztrációként, mások „csak úgy” önállóan szerepelnek, rövid, de gyakran fontos megjegyzésekkel, mint például IV. Károly király portréja, avagy a repülőt figyelő katona stb. A napló oldalait az író nem számozta meg - mindezek ellenére hivatkozom majd az oldalak számára, mert így valamivel könnyebb a tájékozódás. A mű összesen 377 oldalból áll, egy kemény külső borítás fedi, amelyre belülről egy iktatási szám van felírva - 58.259.1 - vélhetően a szigetvári helytörténeti gyűjteményben írták fel, alatta kézzel írva olvasható: „Kovács György ajándéka”. Egyébként az egész munka kézírással készült és a cirádás betűk nem nehezítik az olvasást, sokkal inkább a rossz helyesírás és az, hogy az írója semmiféle írásjelet nem alkalmazott. A napló első oldalán a tulajdonképpeni bevezető olvasható: „Kedves hazám magyarország megvédett a magyar katona Máramaros- nál betörtek az oroszok de azt is visszaverte a magyar katona én ott voltam a visszaverésnél a mi gyerekeinket és feleségeinket nem tiporta az elenség nem pörkölhette a falvainkat Ennek az volt a jele hogy a magyar katona meg álta a helét és mégis csak azt vette észre a magyar katona amikor ezer kilométerre jött haza a más hazájábul hogy El veszett Nagy magyarország. De reméljük hogy még jön az az idő amikor elmondhatjuk hogy visszajött magyarország Kovács György öreg honvéd Olaszország 1918 szept 8án melzeville” Érdemes megemlítenünk, hogy a versikék és az illusztrációk a néprajzkutatóknak is értékes forrásul szolgálhatnak a katona-, vagy háborús folklór feltérképezésében. Hogy mennyire nem egyedi eset ez a versfaragás az egyszerű parasztkatonák körében, az jól belátható, ha fellapozzuk Andó István könyvét, amely ugyan nagy részében a fogság élményéből született, de lelkiségében, sőt még kivitelében is rokon dédapám harctéri emlékezéseivel. Lásd: CSERNAVÖLGYI 1997, 62-91. 210
