A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Huszár Mihály: „Remélem egyszer csak vissza fog térni zászlós úr is”. Sztélék Ferenc pécsi 19-es önkéntes zászlós első világháborús dokumentumai
Huszár Mihály: „Remélem egyszer csak visszafog térni zászlós úr is”. Sztélék Ferenc pécsi... tésére rendelték, „s amikor visszakerült, zászlóaljának csak a romjait látta viszont”. November 28-án lendült először támadásba (kárpáti csata) az orosz hadsereg az Űz és a Tatros folyók völgyében, az 1. hadsereg kötelékében lévő 39. honvéd gyalog hadosztály és a 61. honvéd gyalog hadosztály ellen, amelyben a IV. zászlóalj 2 kilométer hosszú, leapadt legénységi létszámú védvonala volt. „A zászlóalj vonalán december 2-án indult meg a támadás. Hatalmas erők jöttek előre s az emberek lőtték őket az utolsó töltényig. Szerencsétlenségre köd ereszkedett le s ennek leple alatt az oroszok a tőlük jobbra lévő, összeköttetés nélküli terepen megkerülték a zászlóaljat s sikerült nekik állásaikba hátulról betörni. Ekkor a hadosztály vonala 6 helyen volt már áttörve, úgy hogy a csapatok visszavonulásra kaptak parancsot. A következő vonalat a Vadas nevű hegyen vette fel a zászlóalj, ahol 23-as bajor gyalogezredtől kapott erősítésekkel sikerült az oroszgőzhengernyomásának. [...] December20-a körül váltották le a zászlóaljat.”50 A tiszti veszteségek felsorolása között, néhány sorral lejjebb egy fontos adatot találunk: „a decemberi harcokban esett el Bűben főhadnagy a 14. század parancsnoka, sebesült meg Molnár Sándor hadnagy, Csábli József hadapród, megbetegedett Horváth Sándor zászlós és eltűnt Sztélék zászlós, a 14. századból.”51 Mivel a család bizonytalanságban volt, ezért megpróbáltak minden információt begyűjteni Sztélék Ferenc eltűnéséről. A levelezésből nem derül ki, hogy 1917-1918 folyamán kerestették-e, de ez elképzelhető, hiszen az egyik bajtársához két levelet is intéztek. Sztélék Istvánnénak sikerült felvenni a kapcsolatot az Ipacsfa községbe hazatérő Bálint Lajos katonatárssal. 1918. április 16-i levelében ő ezt írta: „Méjen tisztelt Nagysága. Ne tessék rósz néven venni, hogy edig sok érdeklődése után csak most bírok sok leveleire válaszolni. Nagyon sajnálom, hogy előb nem válaszolhatam. De a fogságba töltött időm alat csak 1 levelet kaptam szüleimtől. Így Méjen tisz. nagyságának leveleire nem válaszolhattam, mert most kaptam meg. A fogságból most tértem vissza tegnap előtt. Mélyen tisztelt nagyságának VI/12 ajánlott levelét, melyet anyámhoz tetszett küldeni megkaptam mai napon. Melyre nagyon szívesen válaszolok, amit tudok Zászlós úr felöl. Én fogságba kerültem 916 Nov 29 én Zászlós urat 29 én nem foghatták el. Hanem 916 December 2-án reggel került Zászlós úr fogságba sebesülten, beszéltem olyan emberekkel akiket december 2 án fogtak el. Zászlós úr volt a parancsnokuk. Érdeklődtem tőlük zászlós úr felöl. Azok azt mondták látták hogy zászlós úr kezére megsebesült, keze vérzett. Mélyen tisztelt Nagyságának ennyit tudok írni Zászlós úr felöl, amit másoktól hallottam. Remélem egyszer csak visszafog térni zászlós úr is. Maradok kiváló tisztelettel Bálint Lajos Ipacsfa.”52 Özv. Sztélék Istvánná újabb kérlelő - a fogságba esés körülményeit tovább részletezendő - levelére pár nap múlva kapott választ. „Méjen tisztelt nagysága VI. 19-ikei levelét megkaptam 22-én regjgel - H. M.]. Méjen tisztelt nagysága Zászlós úr sebesülése felöl csak azt írhatom amit mástól hallottam. Nagyon szeretnék bőveb tudó50 LÉGRÁDY 1938,434.; MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN 2000, 330. sí Uo. 52 MM A CLÉH Gysz. 3648. 204
