A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Huszár Mihály: „Remélem egyszer csak vissza fog térni zászlós úr is”. Sztélék Ferenc pécsi 19-es önkéntes zászlós első világháborús dokumentumai
Huszár Mihály: „Remélem egyszer csak visszafog térni zászlós úr is”. Sztélék Ferenc pécsi... A borjúhús egyik napról a másikra 40 krajcárral emelkedett. [...] Nem tudom mi lesz. S mindennek oka, hogy az összes Pestre jövő húst lefoglalja az állam a katonaságnak ”14 Az iskolatársak levelei az 1914-es és 1915-ös évekből Az első világháború kitörését követően, Sztélék Ferenc barátai és évfolyamtársai közül többen az elsők között bevonultak. Sógora, Csomós Gergely szintén az elsők között kapott katonai behívót, a születési helye, Csemő alapján a 33. gyalogezredbe, Aradra. Szembetegsége miatt azonban frontra nem vezényelték, Temesváron és Brassóban kiegészítő szolgálatot teljesített az 1918-as őszi összeomlásig.15 Sztélék Ferenc hagyatékának leveleiből elsősorban a katonáskodásra utaló részleteket választottam ki, amelyek érzékletesen ábrázolják az érettségizett korosztály mindennapjait. Egyszerű, spontán stílusban, ám fiatalos humorral próbálják a kiképzés, a szolgálat és a harctér világát elmesélni a még civilek közé tartozó barátjuknak. Az egyik első levél - amely a Dodi aláírású, bevonult barátjától érkezett - 1914. augusztus 10-én keltezett: „Már régen élvezem ezt a hosszúnak ígérkező vakációt, de majd talán sikerül egy kis háborúval megzavarni az egyhangúságot. Esetleg találkozunk nagy Moszkva felé, akkor iszunk egy kis áldomást. Mi hír van Somogyországban? írhatnál te is már, nem muszáj mindig malterozni.”16 Sélley Elek, a 7. honvéd tábori ágyúezred egyéves önkéntes katonája december 29-i levelében így ír: „Bizonyára tudod, hogy itt vagyok Veszprémben y-es hon. tüzéreknél. Két hétig voltunk Kanizsán a 20-asoknál, amíg a kérvényemet elintézték a minisztériumban. 15-en vagyunk októberi önkéntesek, köztük Kőszeghy, Fejér, Balassa. Jó dolgunk van, csak az ágyúk tolása és a lovagolás [olvashatatlan szó - H. M.].” Sélley Elek, aki a későbbiekben orvosként dolgozott és a levélben említett Balassa Kálmán osztálytársa, míg Kőszeghy László egy évvel idősebb, Fejér Andor pedig két évvel fiatalabb veszprémi iskolatársa volt.17 Sélley Elek 1915. január 25-i levelében a kiképzésről és a veszprémi körülményeiről is írt: „Sokat kell ágyút tolni, de ezt megszokja az ember. Egy hónapja lovagolunk s ez a legkomiszabb. Most pláne mindig kengyel nélkül, meg ebben majd ki- döglik az ember. [...] Nincs kaszárnya, csak barakk van a jutási út mentén. Ott van a legénység egy része és 4 szem ágyunk. Két hete van már csillagom is - egy. „Főtüzér” ivó vagyok. Az önkéntesek respektusa különben igen nagy. Mi mégiscsak önkéntesi iskolába járunk (a zsidó iskolában van az egyetemünk, szalmazsákokon ülünk) de nemsokára bekerülünk a tart. tiszti iskolába. Tanulni kéne, azaz lehetne sokat, de nem megy. Butulunk szörnyen. [...] Holnap reggel megint tolunk ágyút ezért lefekszem.”18 14 MM A CLÉH Gysz. 3317. 15 MM A CLÉH Gysz. 3271. Csomós Gergely számos képeslapot küldött a sógorának és a háború négy éve alatt rendszeresen levelezett a feleségével. 16 MM A CLÉH - Gysz. 3272. Ezen a szám alatt található Sztélék Ferenc 70 darab postázott képeslapja. 17 MM A CLÉH Gysz. 3317.; ÉRTESÍTŐ 1910, 124., 128-130. 18 MM A CLÉH Gysz. 3317. 196
