A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Ernyes Mihály: Pécs-Baranya rendvédelme az első világháború kezdetekor
Ernyes Mihály: Pécs-Baranya rendvédelme az első világháború kezdetekor A véderőről szóló 1912. évi XXX. törvénycikk több helyen is felhozza, hogy a közös haderő és a honvédség feladatkörébe tartozik a belső rend és biztonság fenntartása. „A közös haderő hivatása az osztrák-magyar monarchiának, vagyis az Ő császári és apostoli királyi Felsége uralkodása alatt álló összes országok területének külső ellenségek ellen való megvédése és a belső rend és biztosság fenntartása.”22 A honvédségről szóló 1912. évi XXXI. törvénycikk kimondja, hogy: „A honvédség a fegyveres erő egyik része, háború idejében a közös haderő támogatására és a belvédelemre, béke idejében pedig a belső rend és biztosság fenntartására is van hivatva.”23 E területen figyelembe veendők még a népfólkelésről szóló 1886. évi XX. törvénycikk rendelkezései is.24 A katonai karhatalom kirendelése a polgári közigazgatás vezetőjének hatáskörébe tartozott, a felmerülő költségek biztosítása mellett. A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk 85. szakasza a következőket rögzítette: „Rendőri hatóságok alatt értendők: az államnak, a törvény- hatóságoknak, rendezett tanácsú városoknak és a községeknek rendőri hatáskörrel bíró hatóságai és hivatalai, valamint ezeknek vezetői és önálló intézkedésre jogosított tagjai, nevezetesen az elöljáróságok is. Rendőri közegek: a felsorolt hatóságoknak alárendelt hivatalnokok, az állami, törvényhatósági, városi és községi rendőrök, valamint a rendőrségnek altisztjei és legénysége. ” Később a rendőrhatóságokat nevezi intéző, a rendőrközegeket végrehajtó rendőrségnek. Megjegyzendő, hogy a községi elöljáróság saját kezdeményezéséből bűnügyi nyomozást csak akkor teljesíthetett, ha veszély volt a késedelemben, a csendőrség nem volt jelen, s kellő időben értesíteni sem lehetett. Bűnügyi nyomozásokat, illetve egyes nyomozó cselekményeket rendszerint csak akkor végezhetett, ha erre a királyi ügyész, a vizsgálóbíró, a járásbíró vagy az illetékes főszolgabíró utasítást adott. A belügyminiszter 1914. augusztus elején körrendeleteket bocsátott ki a vármegye háztartásában a hadiállapot idején a legmesszebb menő takarékosság megvalósítására, valamint a városok és a községek fizetőképességének fenntartására vonatkozóan. Ezek szerint a fejlesztési terveket félre kellett tenni; a beruházásokat el kellett halasztani; a megkezdetteket, ha jelentős károkozással nem jártak, félbe kellett szakítani; a mozgósí22 1912:XXX. te. 3-4. §. 22 1912:XXXI.tc. l.§. 24 A népfölkelésről szóló 1886. évi XX. törvénycikk 2. § szerint: „A népfölkelés kötelezettsége alá esik minden honpolgár, ki akár az általános, akár csak a népfölkelési szolgálathoz szükséges véd képességgel bír, és sem a hadsereg (hadi tengerészet vagy póttartalék), sem a honvédség állományához nem tartozik, azon év elejétől fogva, a melyben 19-ik életévét betölti, azon év végéig, a melyben 42-életévét meghaladta. [...] A népfölkelés kötelezettségében áll továbbá, véd képességéhez mérten s 60-ik életévének betöltéséig, a hadsereg (hadi tengerészet) és honvédség nyugállományához vagy »szolgálaton kívüli« viszonyához tartozó minden egyén, a mennyiben a fegyveres erő egyéb részénél nem alkalmaztatik. A csendőrség, pénzügyőrség és állami erdészet személyzete azon esetben, ha a hadi események miatt, saját területén működését megszüntetni kénytelen, a népfölkeléshez tartozik csatalakozni. Azon népfólkelésre kötelezettek, akik a közszolgálat teljesítésére vagy annak érdekében nélkülözhetetlenek, a népfölkelési szolgálat alól felmenthetők.” 128
