A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében
Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében kg.ja után 4 K ellenértéket fizetnek. Kiszerelt sípok helyébe Angster orgonagyárosnál aluminiumozott horgany sípok lettek rendelve kg-ja 15 koronába fog kerülni.”41 A leszerelt orgonasípok pótolására megrendelt horgany sípok 3 hónap múlva készültek el. A garéi plébános pontos adatai szerint a sípok cseréje 17,7%-os maradványt eredményezett: „1918. június hó 28-án Angster József és fia orgonagyárában készült új horgany (aluminiumozott) sípok beszerelve lettek. A régi sípokért (ón) a magyar szent korona országainak fémközpontjától kapott a garéi egyház 554 korona 30 fillért. Az új horganysípokért fizetett beszereléssel együtt 456 koronát. Eszerint bevétel: 554,30 K, kiadás: 456,00 K, maradvány: 98,30 K. E 98,30 K tiszta maradvány beküldetett a főt. Egyházmegyei Hatósághoz orgonaalapnak.”42 A plébánosokra hivatalból is igen sok feladat hárult a háború alatt. A háború borzalmai mindenkit érintettek, a plébánosok vigaszt, lelkesítést nyújthattak a nehéz időkben. Egyéniségük, személyiségük befolyásolta a szorosan vett kötelességük teljesítését. A kővágószőlősi plébános, Gaál János a kormány, illetve a megyéspüspök által előírt feladatokon kívül is sokat tett a híveiért. Saját döntése volt, hogy a hadbavonul- tak után nem szedett párbért. Ez igen nagy áldozatnak tekinthető a részéről, hiszen a fő jövedelemforrása a plébánosoknak a párbérből származott. A kővágószőlősi plébániatörténetben olvasható: „A plébános oly módon vette ki részét a karitatív munkából, hogy a fentemlített gyűjtéshez való hozzájáruláson kívül a háború egész tartama alatt elengedte a hadban levők után járó párbért és ezzel is igazolta hívei előtt, hogy a háborús áldozatok elöl ő sem vonja ki magát. Jótékony hatása nem csak abban mutatkozott, hogy a háború alatt semmi kellemetlensége nem volt híveivel a párbérszedés körül, hanem abban is, hogy hazatérő hívei közül senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy lelkipásztorát illetéktelen gazdagodás miatt, vagy más valami címen megszólja, vagy pláne izgasson ellene. Mint a hadisegélyt megállapító bizottság elnöke is mindig azon fáradozott, hogy minden igényjogosult megkaphassa az őt és családját megillető segélyt. A szegények részére rendelkezésre álló alapokat és az évenkint kb. 1500 koronára gyűlt Szent Antal persely pénzeket a legjobban rászorultak közt osztotta ki, részint készpénzben, részint természetben. Híveivel együtt gondosan őrködött, hogy a háború alatt a plébánia területén zajos mulatságok ne tartassanak.”43 Rendszeresen „állandóan, bizonyos meghatározott időben, minden nap, télen- nyáron” a gyóntatószékben várta a híveit.44 Az otthonlévő, aggódó családtagokat vigasztalta, buzdította, akik a legkisebb hírnek is örültek, ami a harctérről érkezett. A katonák viszonylag sok képeslapot küldtek a családtagoknak, barátoknak. Készültek képeslapok fényképekből, ezek segítettek elképzelni mit is csinálnak a katonák a messzi távolban. 41 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 40. 42 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 43. 43 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 58. 44 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 65. 118
