A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében
Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében gyertyafogyasztás - a cs. és kir. közös hadügyminisztérium értesítése szerint - többfelé úgy a magánosoknál, mint a templomokban és kápolnákban igen jelentékeny, sőt nem egyszer teljesen felesleges. Emiatt viszont a hadsereg számára szükséges gyertyakészletet nem lehetett biztosítani. Ezúttal tehát újból felhívom egyházmegyém tiszt, lel- készkedő papságát, hogy a templomokban és a kápolnákban csak olyan mennyiségű gyertyát vegyenek igénybe, amennyi az oltárok kivilágításához elengedhetetlen, a búcsújáró helyeken pedig az illetékes lelkészek mindenképpen odahatni igyekezzenek, hogy a felesleges gyertyafogyasztás teljesen mellőztessék.« ”13 A plébánosokra vonatkozott az az utasítás, hogy az elesett katonák temetését a lelkészi hivatalnak meg kellett küldeni és a halottat a temető díszhelyén kellett eltemetni. Akár püspöki utasítás, akár kormány rendelete volt, mindenképp a plébánosokon keresztül jutott el a hívekhez. A püspöki körlevelekben lévő buzdítást a katolikus karitász támogatására, a felszólítást, hogy az ércpénzeket ne tartsák vissza, a takarékosságra való ösztönzést mind a plébánosok közvetítették a hívek felé. A püspök körlevelében felkérte az egyházmegyei papságot, „hogy úgy a szószékről, mint magánúton figyelmeztessék híveiket, hogy úgy az ércpénz visszatartásától, mint a lovak, kocsik és termények eladása révén a katonai hatóságoktól nyert utalványok idő előtti és potom áron való eladásától saját jól felfogott érdekökben tartózkodjanak. A papírpénz ugyanis nálunk törvényes ércfedezettel bír, s épp olyan értékű, mint maga az ezüst vagy nickel pénz. Semmi ok sincs tehát arra, hogy ezeket a forgalomból kivonják, s ezzel a kereskedelmet megkárosítsák, ami által végeredményben maguknak okoznak kellemetlenséget és károsodást” ,14 A kormány utasítására a híveket a zöldség, gyümölcs konzerválására, az élelmiszerrel való takarékoskodásra, a húsfogyasztás korlátozására kellett buzdítani, valamint a gazdasági munkára ösztönözni. A kővágószőlősi plébánián a plébános szerint erre nem volt szükség: „Évenként többször megújultak a felszólalások illetékes helyekről, hogy minden talpalatnyi földet be kell vetni, hogy a hadsereg élelmezése fennakadást ne szenvedjen. Nálunk ezen felhívás tárgytalan volt, mert a teljes fizikai lehetetlenséget leszámítva, szinte erejüket meghaladó módon igyekeztek minden gazdasági munkát elvégezni. Asszonyokat, sőt 16-17 éves leányokat lehetett látni az ekeszarva mellett, gyenge nők végezték a legerősebb férfimunkákat a mezőn és otthon 7-8-10 db lábasjószág mellett. Kaszáltak, takarodtak, ment a munka, akár csak a régi békeidőben, amikor a férfi fogta kezébe a kaszát és villát. Az öregekre, sőt aggokra is sokkal jobban nehezedett a munka súlya, mint más vidéken, mert itt az átkos »egyke« következtében a legtöbb család fiatal férfierő nélkül maradt. Ki is dőltek az öregek a háború alatt feltűnő nagy számban.”15 A megalakult munkabizottságok ellenőrizték, hogy mindenkinek a földje meg legyen munkálva. 13 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 36. 14 Püspöki körlevél 3251/1914. szám. MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 27. 15 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 59. 108
