Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Bősz Attila: A „Mecsek Garage ”. Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében
gyár területéhez kerültek, ami azt jelentette, hogy két utcai bejáraton lehetett közlekedni, illetve ezzel alakult ki a gyár végleges területe.27 Nem véletlen, hogy az üzem a Rákóczi úton maradt, a többi pécsi kocsigyártó is itt tevékenykedett, vagy ide igyekezett települni, a forgalmas országút mellé. Pécs városa 1914-ben pályázatot írt ki a fertőző betegségben meghaltak ruháit szállító jármű elkészítésére. Ezt ugyan Tarnik Béla nyerte meg, ám ami számunkra érdekes, hogy az ügyiratban a jelentősnek tartott korabeli kocsigyártók összeírása is szerepel. Az „összes ismert helybeli iparosok írásbelileg felhíva lettekVarga Gyula (ekkor még Rákóczi u. 45.), a Ruepprecht testvérek utóda, Rudié Ignác gyáros (Irányi Dániel tér 11.), Virágh József kocsigyártó (Rákóczi u. 39.), Reichenauer Imre kocsigyártó (Rákóczi u. 13.), Tarnik Béla kocsigyártó (Rákóczi u. 30.), Fiedler Mihály kocsigyártó (Rákóczi u. 16.).28 Jól látszik, hogy a kocsigyártó műhelyek az országút mentén működtek (az Irányi Dániel tér is az országút felé nyitott). A Rákóczi út 45. alól a Rákóczi út 34. alá történt költözés alkalmával változatlanul az országúton maradt a cég székhelye, a fő szempont egy alkalmasabb telephely kialakítása volt. De mire kellett alkalmasabb telephely? A homlokzatra egy szép, faragott cégér alá az újabb mesterséget, az autóépítést is magába foglaló felirat került. „ Varga Gyula autókarosszéria és kocsigyár” Az 1920-as évekre tehető országos szinten is a motoros járművek rohamos térnyerésének kezdete. Az évtized elejétől a világgazdasági válság kirobbanásáig eltelt szűk évtizedben szárnyalt az autóipar. Nemcsak külföldön, Ma27 MNL BaML IV. 1406. c. 42650/1948. PVJÜ., illetve MNL BaML XV. 9. Pvt 161. 28 O - ellentétben Varga 1800 koronás ajánlatával - 960 koronáért vállalta a kocsi megépítését, bár határidőt nem jelölt meg. Csak ez a két iparos adott árajánlatot. A város erre a célra 800 koronát szánt, így érthető, hogy miért Tarnik nyert. A váci Reitter-kocsigyárat keresték meg elsőként még 1914 szeptemberében, de az elutasította a felkérést, egyrészt a nagyszámú katonai megrendelésre hivatkozva, másrészt mert Pécs csak 800 koronát tudott volna egyszerre fizetni (a többit részletekben). A kocsi paramétereit egyébként a fővárosi fertőtlenítő intézettől szerezték be, ahova a Reitter-gyár szállított már ilyet, tehát közvetve egy Reitter-kocsit készíttettek el a legolcsóbb pécsi iparossal, miután a váci cég nem vállalta a munkát. Varga Gyula árajánlata is a fővárosiakkal együtt van csatolva az iratban: 1915. január 12. dátummal, az olcsóbb tengellyel 1600, golyóscsapágyas tengellyel 1906 koronába került volna. MNL BaML IV. 1406. e. 25217/1916 C. PVGÜ. 1915. augusztus 11-én a Varga cég Pécs gazdasági tanácsnoki hivatalának tett árajánlatot egy fertőtlenítő kocsira (valószínűleg ugyanarról a kocsiról van szó), aminek elkészítésére kevesebb, mint egy hónap áll rendelkezésre, így „tekintettel a mai lehetetlen állapotokra”, 1800 koronába kerül. MNL BaML XV. 25. e. Ci. A „Mecsek Garage”. Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében 299 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
