Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Rozs András: A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon 1 936. október 27-től 1940. november 29-ig tímárként dolgozott a Pécsi Bőrgyárban.94 Tímár mestervizsgát tett 1940-ben.95 Néhány évig az Első Pécsi Bőrgyár krómozóműhelyében dolgozott, eközben a munka mellett egyetemi hallgató volt az Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán. Korabeli kifejezéssel „mezei” joghallgatóként végezte el az egyetemet, a katonaság, a második világháborús frontszolgálat (Don-kanyar) miatt csak 1943- ban avatták jogi doktorrá. O volt a Rosinger családban a második egyetemet végzett családtag. Néhány hónapig dolgozott a Pécsi Bőrgyárban tisztviselőként (1955-1956),96 majd a Pécsi Nyersbőrgyűjtő Vállalatnál (1956-1957), végül az OTP alkalmazottjaként (1957-1987).97 Húga, Rozs Márta (később Lengvárszky Lajosné, *1921, Pécs), aki előbb a pécsi Szent Margit Tanítónőképző Intézetben tanítói, majd történelem-ének-zene szakos tanári oklevelet szerzett, a Felső Vámház utcai általános iskolában tanított évtizedeken át. A két másik testvér is értelmiségivé lett. Rozs László (*1923, Pécs) teológiát tanult Pécsett, majd római katolikus papként szolgált a Pécsi Püspökség (Baranya és Tolna megye) plébániáin. Rozs Mária (Héjjas Ferencné, majd Balogh Istvánná, * 1924, Pécs) előbb elvégezte a pécsi tanítóképzőt, majd nem maradt meg tanítónak, hanem úgy érezte, többre is képes, felnőttként továbbtanult, és negyven egynéhány évesen elvégezte az ELTE pszichológia szakát levelező tagozaton. A Baranya Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának megbecsült munkatársaként dolgozott, idősek otthona hálózatot épített ki a megyében, valamint a TIT keretében nyugdíjasok szabadegyetemét szervezte. Rozs András, Márta és Mária gyermekei valamennyien egyetemet, vagy főiskolát végeztek, és tanárként, beosztott értelmiségiként helyezkedtek el.98 A Rozinger pécsi lakatos- majd tímár család tagjai a 19. század második felében fokozatosan a magyarsághoz asszimilálódott, majd integrálódott német eredetű polgár családokhoz hasonló utat jártak be a társadalmi mobilitás mentén: a 18. század közepén letelepedtek a számukra idegen ország ismeretlen városában, szakértelmüket, mesterségbeli tudásukat értékesítve jelentős társatanonci szakba vágó munkát végzett, az iparos tanonciskola látogatása alól fel volt mentve, és az 1936. évi október hó 13. napján tartott segédi vizsgálaton a tímár iparban jó előmenetelt tanúsított, ezennel tímár segéddé nyilvánítom. Kelt Pécs, 1936. évi október hó 23. napján. [Olvashatatlan aláírás] tanácsnok, mint I. fokú Iparhatóság. MNL BaML IV. 1407. f., PGM. ir. „D” Közigazgatási iratok, 6128/1936. sz. 94 A Pécsi Iparhatóság iratai. Gyári munkások nyilvántartási száma. 62. doboz. 1936- 1937. Rozs András tímár. Pécsi Iparhatóság, 711/1936, 979/1936. sz. JAKAB 2000. 95 Rozs András mesterlevele: Pécsi Iparhatóság iratai, M-3270/1940. sz. JAKAB 2000. 96 Rozs András a Pécsi Bőrgyár tisztviselője: 1955. szeptember 7. - 1956. január 22. Rozs András munkakönyvé, 461/1936. sz. JAKAB 2000. 97 Dr. Rozs András fiának, Rozs Andrásnak visszaemlékezése. R. A. 98 Lásd „A Rosinger (Rozinger, Rozs) család leszármazási adatai” című fejezet. 280 Rozs András
