Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Rozs András: A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században
átalakított volt dzsámi, valamint több polgárház. A belváros jellegzetes épülete volt a vármegyeháza (épült 1731-ben), a Papnövelde pedig még éppen épülőfélben volt.13 Minden mesteremberre szükség lehetett tehát a város köz- és magánépületeinek felépítéséhez, megrendelés akadt bőségesen építőmesternek, kőfaragónak, kovácsnak, lakatosnak, asztalosnak csakúgy, mint az egyre gyarapodó város lakosait élelmiszerrel, ruhaneművel, szerszámokkal ellátó egyéb mesterek, legények számára. A pécsi lakatosok céhét 1698-ban alapították, azaz ekkor kaptak a lakatos mesterek először privilégium-levelet Pécs város tanácsától.14 A 18. század elejétől sorra alakultak a város kézműves- és kereskedő céhei. Lakatosmesterek jelentős számban dolgoztak már a 17. század végétől: a pécsi polgárkönyvbe 1697 és 1707 között 12 faber serarius-t, azaz lakatost jegyeztek be.15 Az 1698. évi említést követően folyamatosan működhetett a céh, a városbeli tevékenységére vonatkozó legközelebbi adat 1719-ből származik.16 A lakatosmesterek a 16. században fejlesztették tudásukat művészi fokra. A főúri megrendelők igényesek voltak kastélyaik, udvarházaik külső megjelenésére, építészeiktől és építőmestereiktől megkövetelték a reneszánsz stílus kellő ismeretét. De nemcsak a falak, hanem a kapuk, kerítések díszes kivitelére is sokat adtak. Utóbbiak megalkotói a faber serarius-ok, azaz a lakatosmesterek voltak. A barokk korszakban, a 17-18. században a kapuzatok, kerítések a barokk pompájában tündököltek. A megrendelők között a nagybirtokos és nemes urak mellett már megjelentek a városok egyre gazdagodó polgárai is. A török kiűzése után a dunántúli városokba tehetős német polgárok költöztek, akik házaikat a kor követelményeinek megfelelő építőanyagokból, a kor barokk stílusában építtették fel. Majd a 18-19. század fordulóján előtűntek a klasszicista stílus elemei az épületeken. A18. század „a művészire fejlett vasiparnak soha meg nem ismétlődhetőgazdagságát, pompáját hozta” - írta a vasművesség egyik magyarországi kutatója,17 aki a 18-19. századi pécsi lakatos mesterek művészi munkáit is jellemezte.18 13 VÖRÖS 1963, 36-57, 88-199.; MADAS 1978, Széchenyi tér 1. sz. 639., Széchenyi tér 11. sz. 654., Kulich Gyula u. 5. és 7. sz. 382-383., Kulich Gyula u. 1-3. sz. 379. 14 T. PAPP 2000, 30. 15 MÓRÓ 1988, 63. 16 MNL BaML IV. 1003. a., PVT. jkv., 21/1719. sz. Idézi: VÖRÖS - GULYÁS 1962,14. 17 TIPITYms. 18 „Ez a kor volt a csúcs, amikor szinte festői szépségű alkotásokat hoztak létre, roskadásig megrakott szebbnél-szebb stíluselemekkel, melyeket már felsorolni is sok volna. Mégis egy párat: a maximálisan kifinomult akantuszlevelek, stilizált tulipánok, margaréták, liliomok, rózsák, egész virágcsokrok, virágkosarak, egy és két oldalra tüzesen kicsavart kosszarvak, a finom rozetták sok-sok változata, a „C” alakú csigahajlítás a végigfutó taréj dísszel stb. és még mindig nem volt megállás, mert a XVIII. sz. utolján jött egy utolsó „nekirugaszkodás” A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században 265 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
