Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon v alótlansága bebizonyosodván, Perczel folytatni akarta előnyomulását, de az említett hadosztály vezérletével megbízott Dembinski továbbra is ragaszkodott annak kikülönítéséhez. Erre aztán január 27-én a két tábornok csúnyán összeveszett, Perczel lemondott, Dembinski átvette az említett hadosztályt, s elindult vele Tokaj felé. Perczel hadtestét előbb ideiglenesen Hertelendy Miklós alezredes, majd véglegesen Répásy Mihály vette át. a hadtest még Répásy megérkezése előtt Dembinski utasítására elhagyta Szolnokot is, és felgyújtotta maga mögött az ottani Tisza-hidat, Kossuth nem kis bánatára. Perczel 1849. januári ellentámadása jókora felfordulást okozott a cs. kir. csapatok hadműveleteiben. A főváros 1849. januári feladása óta ez volt az első olyan alkalom, amikor egy magyar hadtest támadó hadműveletben aratott győzelmet egy cs. kir. seregrész felett. A „szégyen” annál is nagyobb volt, mert Perczel azt az Ottinger-dandárt verte meg kétszer egymás után, amely 1848. decemberében a cs. kir. haderő egyik legsikeresebb egysége volt, s amely lényegében egymaga verte szét Perczel hadtestét Mórnál 1848. december 30- án. Még inkább kiemeli Perczel hadjáratának jelentőségét az a tény, hogy gyakorlatilag a főhadszíntér egészére hatással volt: Windisch-Grätz kapkodó és kétségbeesett intézkedéseinek köszönhetően a bányavárosoktól Esztergomon át Fejér és Veszprém megyékig terjedt ki az a terület, amelyekről a cs. kir. fővezér csapatokat rendelt a főváros biztosítására. Ezzel lelassította e területek pacifikálását, megkönnyítette Görgei visszavonulását a Szepesség felé, s reményt adott a magyar közvélemény számára, hogy a küzdelem megnyerhető.25 Perczel és vezérkara jó tervezőnek bizonyult, s elmondható, hogy a hadjárat méltó párja volt a tábornok 1848. novemberi stájerországi betörésének, amikor Friedauig előretörve zavart okozott a stájer-, illetve horvátországi cs. kir. erők között, s megakadályozta egységes fellépésüket, majd mire azok magukhoz tértek, már el is hagyta a csapatai számára könnyen csapdává válható Muraközt.26 Perczel a januári támadás során rendelkezésre álló erők optimális alkalmazásával, kis véráldozattal okozott nagy zavart az ellenség soraiban, s mire a másik fél felocsúdott, s képes lett volna erőteljesebb visszacsapásra, már vissza is vonta csapatait a kiinduló állásba. Lehet fanyalogni azon, hogy az Ottinger- dandár bekerítése és megsemmisítése nem sikerült, ám ehhez az kellett volna, hogy Ottinger olyan primitív taktikai hibákat kövessen el, amelyeket e kiváló 25 Utóbb Heinrich Hess altábornagy, majd táborszernagy, a cs. kir. vezérkar főnöke is bírálta Windisch-Grätzet Csorich csapatainak a bányavárosokból való visszarendelésért, mondván, hogy a fő hadműveleti cél Görgei hadtestének megsemmisítése lett volna, amihez a hátrahagyott Jablonowski- és Götz-dandár egyesülten is túl gyenge volt. KANH No. 142. 1849-13-78. Werk des FM Fürsten Windisch-Grätz. 4-9. Fragen zum II-ten Abschnitt. 26 HERMANN 1995, 33-40.; HERMANN 2004, 108-112. 158 Hermann Róbert
