Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon t ette a támadás tervéről sem Görgeit, sem a feldunai hadsereg legközelebb álló dandárának parancsnokát, Karger Ferdinánd alezredest. Átengedte a Mór előtti előnyös állást az ellenségnek, s így lehetővé tette balszárnyának megkerülését. Az erdőt is csak késve szállta meg. A másik ok a két fél erőinek összetételében rejlett. Jellacié harcba vetett csapatai létszámukat tekintve nem haladták meg Perczeléit, ugyanakkor nehézlovassága kb. háromszoros létszámfölényben volt a magyar huszársággal szemben. Mindehhez járult, hogy Jellacié egész erejével a magyar balszárnyat támadta meg, s így helyi erőfölényt hozott létre. A magyar balszárny szétzúzása után a centrumnak és a balszárnynak is vissza kellett vonulnia. Megjegyzendő persze, hogy Jellacié az ütközet elhúzódása esetén még számíthatott a Hartlieb-hadosztály beérkező, legalább 7000 főnyi állományára is. A vereség tehát kikerülhetetlen volt. Szólni kell még Kossuth felelősségéről is. Tudhatta, hogy Perczelnek elég egy cseppnyi biztatás a támadásra, különösen, ha ezáltal Görgei ellenében, Görgei nélkül szerezhet érdemeket. Kossuth Pestről nem látta át a hadihelyzetet, s mégis taktikai részletességű támadási utasítást küldött. Ezzel pedig a katonai vezetés intézkedési körébe avatkozott. A vereség legfontosabb következménye az volt, hogy a Görgei vezette feldunai hadseregnek kellett átvennie a fővárosba vezető valamennyi út védelmét. Ezáltal védelmi vonala olyan hosszú lett, hogy a főváros közvetlen közelébe kellett összevonni csapatait. Ez vezetett az OHB és az országgyűlés azon határozatához, amely szerint a fővárost ki kell üríteni, s a kormányzatnak át kell tennie székhelyét Debrecenbe. Más kérdés, hogy a főváros megvédésére Perczel sikere vagy seregének épen maradása esetén sem sok lehetőség volt. Hiszen a főváros előtt összevonandó magyar fősereg létszáma még mindig jelentősen elmaradt Windisch- Gratzétől. Az azonban egyáltalán nem volt mindegy, hogy a magyar sereg egy része viszonylagos épségben, vagy szétverve hajtja végre visszavonulását. Visszavonulás és ellentámadás 1849januárjában2* Perczel Mór hadteste, a Középponti Mozgó Sereg az 1849. január 2-i haditanács határozata alapján azt a feladatot kapta, hogy a főváros kiürítése alatt lássa el annak védelmét, majd pedig lassan, utóvédharcokat vívva vonuljon vissza Szolnokig. Perczel január 4-ről 5-re virradó éjjel ürítette ki a fővárost, ő maga csak 5-én délben hagyta el Pestet. Ezt követően seregével az Üllő- Monor-Alberti-Irsa útvonalon január 7-én Ceglédre érkezett. 24 24 A januári eseményekre ld. BORÚS 1961,670-696.; ill. HERMANN 1986, 313-326.; HERMANN 2010, 159-203. 154 Hermann Róbert
