Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Ódor Imre: "Rokonok és grádicsok". Rangos famíliák a 18. századi Baranyában
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon ly es szálakkal való megpecsételését jelzik Kajdacsy Zsigmond-RizácsJulianna, Kardos János-Mitrovics Terézia, Jeszenszky Ferenc—Kliegl Terézia, Jeszenszky Nepomuk János-Kun Terézia, továbbá a Sztankovánszky és a Perczel családok között létrejött házasságok, valamint Bésán Károly frigye Gindly Klárával. A Somogy-baranyai családi kapcsolatok közül a már említett gyulai Gaál famílián kívül a Lengyel és a Boronkay, s kiváltképpen a Somssich családot kell említenünk. Kajdacsy Antal és Siskovics József Somssich József leányait, Annát, illetve Borbálát vezette oltár elé, míg Somssich Miklós Kajdacsy Jozefa kezével már a „viszonosságot” is biztosította. Ugyanez a másik család vonatkozásában is megvalósult. Siskovics Máriát Somssich Imre vette feleségül. E kettős házasság a fenti családok kapcsolatainak megszilárdításán túl mindkét megye (Somogy és Baranya) reformkori politikai arculatát jelentősen befolyásolta. Ugyancsak jelentőséggel bírt az a családi kapcsolat, amely a Mihálovics- Losek házaspáron, valamint az Adamovics ésjankovics famíliák szerteágazó, ám elsődlegesen a szlavóniai vármegyékhez köthető rokoni hálózatán keresztül gyakorolt hatást Baranya nemesi társadalmára. Mintegy összegezésképpen megállapítható, hogy a megyéink nemeseinek házasságai, noha nem kasztszerű merevséggel záródó, mégis jól behatárolható körön belül jöttek létre, melyek közül a legtipikusabbnak az azonos társadalmi helyzetű családok között létrejött kapcsolatok tekinthetők. Az „egymás közti” házasságkötések következményeként a családok nem annyira nagy, sokkal inkább befolyásos rokonságra tettek szert. A „felfelé”, illetve „lefelé” kötött házasságok ugyanakkor nem kis szerepet játszottak a nemesség mobilitásában, a házasság gyakorta a családi politika eszközeként jelent meg. A házasságok, s természetszerűleg az érintett családok presztízsét a tanúk pozíciója, rangja jelentősen befolyásolta. Nem véletlen tehát, hogy a szűk hozzátartozók körén kívül elsősorban a mindenkori vármegyei elit tagjait lelhetjük fel a tanúk (s később a keresztszülők) sorában. A 18. század első felének „legkeresettebb” házassági tanúi a Bana, Horváth, Pávics, Zombory, és a Jankovics család tagjai közül kerültek ki. Az „abszolút sorrend” élén Bana Jánost találjuk, aki 1711 és 1738 között nem kevesebb, mint 28 alkalommal látta el e tisztet. Horváth Dániel egy rövidebb időszakban (1722-1736) 17-szer vállalta e megtisztelő feladatot. A keresztkomaság köre is jól mutatja a hasonló társadalmi helyzetű és presztízsű családok kapcsolatrendszerét, amely át- meg átszövi a főként Pécsett élő, a többi városlakótól külsőségekben is elkülönülő, kisszámú „hivatali nemesség” mindennapjait. A megyei nemesség presztízsét időszakunkban alapvetően a megyei tisztviselői karban elfoglalt hely határozta meg. A legmagasabb presztízzsel - természetszerűleg - az ún. „független hivatalok” (alispán, főjegyző, főszolgabíró) 78 Odor Imre
