Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Kaposi Zoltán: A föld és a család kapcsolata a dél-dunántúli középbirtokosok körében a 18-19. században
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon t ársadalmi lét hátterét is adta. Még nemzetközi szinten is, a nagy spekulánsok köréből is vannak arra példák, hogy a gyorsan szerzett pénzt megpróbálják életük vége felé földvagyonba átmenteni.114 A Somssichoknál a „család alkotmány” (sic!) alapelve volt, miszerint a független lét és tevékenység meghatározó alapja a „[...] nálunk legalább elegendő birtok ”,115 Ebben az időben az arisztokrácia birtokaprózódása már megindult, aminek néhány tucat család majorátusa még megálljt parancsolhatott, de végül is az egy főre jutó földek csökkenését véglegesen meg nem állíthatta. Ennek egy példája lehet a Széchényi-família, amely esetében a 20. századra a hajdan óriási birtok teljesen felaprózódott.116 Éppen ezért volt igen fontos a középbirtokosoknak a földek megőrzése, ami ugyanakkor egy tudatos nemzetségi-családi stratégiát feltételezett. Az örökséget sok esetben előre eltervezetten osztották szét vagy esetleg tartották egyben. Erre példa, amikor a 19. század végén a köznemesi ágból származó Somssich Andor nem apja sárdi földjeiből, hanem a Pongrácz-féle grófi ág mikei földjeiből kapott 3 000 holdat.117 A Somssichok az ilyen döntéseket „családi nap” keretében határozták el. Különösen fontos volt a földekről és egyéb vagyonról szóló végrendelkezés akkor, ha a birtokost esetleg valami baleset érte. A családtagoknak szóló vagyonátadás ugyanakkor fokozatosan is történhetett. A nagykorúság elérése után az ifjú, főleg ha megházasodott, s az új élet feltételeit kellett biztosítani, apjától megkaphatta a birtok egy részét, míg a családfő innentől kezdve teljesen elkülönülve élt és gazdálkodott. Erre egy eset: Somssich Miklós 1845-ben átadta sárdi birtokát és házát fiának, Lőrincnek, ő pedig az általa szerzett és mintagazdasággá fejlesztett sörnyei birtokára húzódott vissza, amelyből később hitbizományt alakított.118 Igen érdekes, hogy három évtizeddel később ugyanezt tette Lőrinc is, aki Nagykanizsára költözött, birtokát pedig fia, Somssich Andor használta tovább.119 A birtokátadásban az is motiválhatta a birtokosokat, hogy ősi földjeik úgyis a gyerekek kezébe kerülnek, viszont a szerzett birtok szabad rendelkezés tárgyát képezte, onnan semmiképpen nem lehetett az apát kitúrni. Tegyük hozzá ugyanakkor, hogy lányörökösök esetében ez másképpen működött. Czinderynek csak lányai voltak, ők évjáradékot kaptak, amit az uradalmi főpénztárból negyedéven114 Ilyen volt például David Ricardo, aki Anglia egyik leggazdagabb polgárává vált a tőzsdei tevékenysége révén, aztán élete vége felé vagyonát földbe fektette. 115 Somssich Pál levelét lásd: VÉSSEY 1944, 230. 116 KAPOSI 2001, 250-251. 117 Lásd: SOMSSICH 1939. 118 KAPOSI 2002, 79. 119 Somssich Pál 1888. évi halálával öccse, Lőrinc lépett volna a sörnyei hitbizomány élére, de ő lemondott fia, Andor javára. Az ekkor már 70 éves Lőrincz második feleségével, Nyáry Katalinnal Nagykanizsára költözött. Feltételezhetjük, hogy a szokásoknak megfelelően életjáradékot kapott fiától. Lásd: GOZSY 2003, 138. 34 Kaposi Zoltán
