Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Kaposi Zoltán: A föld és a család kapcsolata a dél-dunántúli középbirtokosok körében a 18-19. században
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon u radalmat. Leontine (ekkor: gróf Andrássy Aladárné) kapta a szentmihályfai uradalmat. Az osztozkodás következtében Bélának jóval nagyobb birtokrész jutott, mint lánytestvérének. Az adósságok törlesztése miatt eladták az 1850- es években Czindery által visszaváltott Nagyatádot, a kisteleki uradalmat és Ujmindszentet.76 Ezzel azonban még nem ért nyugvópontjára a folyamat. Wenckheim- Czindery Béla könnyelmű ember volt, állandóan Párizsban élve költekezésével hamar nyakára hágott az örökségnek, így annak újraosztását kellett kezdeményezni. Az újabb, 1868. évi egyezség szerint Béla adósságainak törlesztése miatt eladták a németladi uradalmat, amit az egyik rokon, gróf Hoyos Miksa (1841-1883) vett meg,77 míg a pellérdi uradalmat a Tolnából származó, de Bécsben élő Krebs Antal Ignác nagykereskedő vásárolta meg 300000 forintért,78 a szigetvári birtokrészt pedig gróf Andrássy Aladár vette meg. A pécsi Fő téri ház előbb a városhoz, később 40 000 forintért a Pécsi Takarékpénztárhoz került.79 A vagyonrészek eladásával a másfél évszázadon keresztül egyben tartott Czindery-birtokok és városi ingatlanok teljesen feldarabolódtak, s más birtokosokhoz kerültek. Nagybérlőből mintagazda Az előző négy esetben a föld mint tulajdon jelent meg. A bemutatott famíliák működésében az uradalmak birtoklása a legtöbb esetben valamilyen leszármazási jogviszonyt feltételezett. A dél-dunántúli térségben viszont a reformkortól kezdve egyre erősebbé vált a kívülről jött gazdálkodó szerepe, vagyis a bérleti rendszer.80 A dualizmus korában a nagy- és középbirtokosok már egyre nagyobb része bérletbe adva működtette uradalmát, s szerzett abból relatíve stabil jövedelmet. Megfigyelhető, hogy a hazai szakirodalomban a bérlők tevékenységét - főleg a korabeli idők látens vagy nyílt antiszemitizmusa miatt a zsidók által bérelt uradalmak gazdálkodását - általában leszólták. A bérleti gazdálkodás e nézetek szerint szinte egyet jelentett a birtokok lerab- lásával, tönkretételével, amit a magyar földtulajdonosok az „idegenek miatt” elszenvedtek. Ugyanakkor - nem gondolván, hogy a fentiekre nincsenek példák - az általunk ismert néhány dél-dunántúli uradalom esetében a bérletként működő birtokok általában a jobban működő agrárnagyüzemek közé sorolha76 NÉMETH 1903, 378. 77 Vagyis Béla mostohatestvére (korabeli szóhasználattal: féltestvére). Lásd: Uo. 78 VISY 1930, 63. 79 VÖRÖS 1963, 160-161.; illetve FISCHER 1895. 80 Ez többek között a Gazdacímtár 1895 adataiból is világosan látszik. 28 Kaposi Zoltán
