Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Rozs András: A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században
a tényező is, hogy a választott községnek az átíró levelét aláíró tagok között olyan köztekintélynek örvendő városi polgárok szerepeltek, mint Pucher József mester, szószóló, Eisenhut Antal, neves vármegyei földmérő, Piatsek József építőmester (akit, bár szintén jelentős részese volt a városház-építési munkáknak, nem ért kifogás, támadás a választott polgárság részéről - lévén ő is annak tagja), vagy Krautszak József, a legtekintélyesebb tímármesterek egyike.33 E választott községi polgárok döntésében nyilván a pozícióféltés, konkurenciaharc is közrejátszott a tanáccsal való rivalizálás mellett: a polgárság már jelentősebb gazdasági-társadalmi helyet elért rétege így (is) igyekezett távol tartani a polgárok új, feltörekvő középrétegeit a nagyobb anyagi felemelkedéstől, társadalmi pozíciószerzéstől. A sérelmet szenvedettek azonban nem nyugodtak bele vereségükbe és új beadványokkal ostromolták a választott községet. Ezek egyike volt az idézett Rozinger Mátyás-féle levél, melyben a lakatosmester igyekezett szakmai érvekkel bizonyítani eljárásának igazát és a kirótt bérelvonás (108 forint) indokolatlanságát. A mester érvelésében érződik a szakmai hozzáértés fölényes biztonsága, a szaktudással rendelkező kézművesmesternek a hozzá nem értők kritikáját elutasító professzionális, polgári magabiztossága. A választott polgárság választmánya a városháza középső emeletén lévő 18 db ablak-zsalu megoldási módját - szerinte „gyenge munka” - kifogásolta, és darabonként 6 Ft, azaz összesen 108 forint elvonását helyezte kilátásba. Rozinger szakmai érvekkel bizonyította, hogy ő ugyanolyan fáradsággal el tudta volna készíteni a javasolt módszer („fel-állangós Kaptsokkal”) szerint is a munkát, de szerinte az ő megoldása („szöglet Kaptsokkal”) tartósabb és az erős szél ellen is jobban véd, nem mozdítja ki az ablak „torsokét". Csak e szakmai érvek után tért rá Rozinger polgári érdemeinek hangoztatására.34 A mesterek reklamáló levelei után éles harc kezdődött a választott község és a károsult polgárok között a városi tanács bevonásával. A választott polgárság védte a mundér becsületét és nem engedett, a városi tanács határozatára hivatkozott, sőt újabb kifogásokkal állt elő. így Rozingert most már más munkájában talált állítólagos hibájáért is támadták. A választott község kifogásolta, hogy Rozinger lakatosmester a városháza tornyán a vasrostélyt nem megfelelő anyagból készítette.35 A városi tanács egyensúlyozott a felek között, végül salamoni döntést hozott: Rozingert kötelezte az utóbb hiányolt munka pótlására, annak elvégzése esetére ígérve a hiányzó összeg kifizetését. Rozinger kénytelen-kelletlen belement a kompromisszumba, megaláztatását és sérelmét félretéve teljesítette a kérelmet, minekutána a városi tanácsi 33 MNL BaML IV. 1003. b., PVT ir., 104/1833. sz. 34 MNL BaML IV. 1002. b., PVP ir., 3/1835. sz. 35 MNL BaML IV. 1003. b., PVT ir., 719/1835. sz. Az irat kelte: 1835. március 23. A Rozingerek. Egy pécsi polgárcsalád a 18-20. században 271 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
