Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
SZIRÁCSIK ÉVA: A Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak pénzmozgásai (1720-1731)
összegük. 1725-ben a tiszttartó három borjúért 4,9 Ft-ot fizetett, miközben április 5-én a majorsági kertbe vetni való magért adott 1,25 Ft-ot. 1727. augusztus 11-én a tiszttartó „sertések orvosságára” 0,98 Ft-ot fordított, hogy Bratinka kondás azzal tudja gyógyítani a beteg állatokat. 1727-ben a tiszttartó 100 Ft-ért vett bort a füleki kocsmába. 1730-ban ugyancsak a füleki kocsmába szerzett be bort, ekkor 243 Ft értékben. Mindemellett július 18-án Bratinka kondásnak adott kénkőre {„büdös keó're”) 0,25 Ft-ot, a „sertések orvoslására puskaporra” 0,5 Ft-ot. November elsején pedig a majorsági sertéseknek szereztek be 20 font sót 4,4 Ft-ért. Koháry András részbirtokán az egyéb költségek közé sorolhatjuk a tiszttartó következő vásárlásait 1721-ben: 9 Ft-ért 2 kő sót vett, 20 Ft-ért egy tinó ökröt, 2,45 Ft-ért 5 kila vetni való árpát. 1727. március 9-én a lovászok Csábrágba mentek, ezért a kanca lovak ellátására adott az útra a tiszttartó 0,57 Ft-ot. 1729. május 30-án a lovászok a lovakkal Szentantalra mentek, útiköltségül kaptak 1,14 Ft-ot. 1729-ben a tiszttartó a lovászoknak 0,15 Ft-ért edényt vett. Április 4-én a földesúr két lovának vett két kötőféket 0,8 Ft-ért. December 29-én Draskóczy Sámuel küldött hordócskában patkókat 15,42 Ft-ért. 1729-ben az egyéb kiadások a következőkből álltak: 5 font szalonna vásárlása 0,63 Ft-ért, 4 icce vajért fizettek 1,14 Ft-ot. 1731-ben a tiszttartó 300,3 Ft-ért Szurdokpüspökiben 136V2 akó bort vett a füleki kocsmába. 3,34 Ft-ért vásárolt még a szarvasmarhák, sertések számára és a savanyított káposztába sót, illetve a sertéseknek további 20 font sót október 13-án 0,47 Ft-ért. 0,07 Ft-ot költött május 10-én 2 font sóra a (Karancs)Ságon raboskodó öt magát nemesíteni akaró ember ellátásához: kenyérsütésre és ételükhöz. A három Koháry-birtok bevételeinek és működéseinek ismertetése után néhány következtetést tudunk levonni a birtokokon folyó gazdálkodás jellegéről. Ha nem az uradalomtörténeti szakirodalom alapján elfogadott feudális jellegű (úrbéres és regálé eredetű) és a „gazdálkodási” (majorsági) bevételekből, hanem a földesúri kezelésből, a bérbe adásból származó és a jobbágyi eredetű pénzek arányait vizsgáljuk árnyaltabb kép tárul elénk. A földesúri kezelésből befolyt bevételeket a három birtokon a kocsma és a vám címén szedték be, illetve Koháry II. István részbirtokán némi majorsági pénz is kimutatható. A családi birtokon és Koháry András részbirtokán a kocsmák jelentős bevételt hoztak. Valamennyi birtoktípusban a bérletek közül a mezőgazdasági bérletek voltak a meghatározóak, ezek közül is a rétek, legelők bérbeadása volt a legjellemzőbb. Az ipari bérlet Koháry András részbirtokán a malmok és a mészárszékek bérléséből állt, az országbíró részbirtokán csak a malombérből, eközben a közös családi birtokon megjelent a malom, a mészárszék mellett a serfőzőház bérlése is. Kereskedelmi bérlet csak a családi birtok kocsmájának bérbeadásából származott. Mindhárom birtokon a jobbágyi eredetű bevételt döntő mértékben a cenzus határozta meg. A Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak pénzmozgásai (1720-1731) 89 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
