Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
SZIRÁCSIK ÉVA: A Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak pénzmozgásai (1720-1731)
különféle tulajdonban lévő birtokain tehát a helyi viszonyokhoz képest is meglehetősen szerény volt a majorsági termelésre visszavezethető pénzbevétel. Érdemes azonban más szempontból is megvizsgálni a bevételeket, hiszen a földesúri kezelésbe nem csupán mezőgazdasági, hanem ipari, kereskedelmi jellegű üzemek is tartoztak. Előfordult azonban az is, hogy a termeléshez szükséges javak (állatállomány, épület, felszerelés...) a földesúréi voltak, de az uradalom a munkát bérleti díj fejében átengedte különféle személyeknek. A földesúri kezelésből olykor tehát kikerülhetett mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység bérlet útján. Mindezt figyelembe véve a feudális-ma- jorsági ellentétpár mellett az uradalom gazdasági működésének megismeréséhez elkülönítésre érdemes a földesúri kezelésből, a bérbeadásból származó és a jobbágyi eredetű pénzek aránya az éves összbevételek körében. A Koháry-birtokok esetében a jobbágyi eredetű bevételeket jól elválaszthatjuk a bérbeadás és a földesúri kezelés címén befolyt bevételektől egyaránt a dézsma kivételével. A dézsmabevételek a földesúri kilencedből és az uradalom által bérelt egyházi tizedből tevődtek össze. A dézsma mindkét formája természetbeni szolgáltatás volt, ezért a pénzekről adott számadásokba csak azok az összegek kerülhettek, amelyek a dézsma pénzbeli megváltásából, vagy értékesítéséből származtak. A dézsma esetében azonban a tiszttartó nem jelezte, hogy a földesúrnak járó kilencedről, vagy az egyháztól bérelt tizedről adott-e számot. A tizedet mindenképpen a földesúri kezelésből származó bevételekhez kellett volna sorolnunk, míg a kilencedet a jobbágyi eredetűhöz. Mindezek miatt külön kategóriát hoztunk létre a dézsmabevételek számára. A dézsmán kívül csupán néhány esztendőben jelentkezett olyan bevételtípus, amelyet a három kategória valamelyikébe nem sikerült besorolni. Némely alkalommal más uradalomból csoportosítottak át pénzt a Nógrád vármegyei központú birtokok kasszájába. Ritkán előző évből származó maradványt is feljegyzett a tiszttartó. Az ide sem sorolható bevételek az ún. egyéb kategóriába kerültek. A Koháryak közös birtokának bevételei a vizsgált korszak kezdetén voltak a legjelentősebbek, majd 1724-ben a Koháryak zálogában lévő tekintélyes méretű zálogbirtok került vissza a Forgách család tulajdonába. A birtokcsökkenés éreztette hatását a jobbágyi eredetű, a bérbe adásból és a földesúri kezelésből származó pénzek esetében egyaránt, mindezzel összhangban csak 1724 előtt mutathatóak ki az egyéb kategóriába tartozó összegek. A pénzben jelentkező dézsma független volt a területcsökkenéstől.5 A bevételek összetételét elemezve feltűnő, hogy 1720 és 1731 között a * 1 5 A korszakban a következő átváltási arányokat használták: 1 rénes forint =120 dénár, 1 magyar forint = 100 dénár. A Koháry-birtokok számadásait készítő valamennyi tiszttartó a számadásában rénes forintot írt, de az átváltási arány náluk a következő Szirácsik Éva
