Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
CSEKŐ ERNŐ: A nagybérletek családi rendszerének kiépülése a szekszárdi Leopold família esetében (1861-1920)
Uradalmak térben és időben k ívül fennmaradt területekből 750 kh területet 150 katonacsalád közt, további 350 kh-t pedig menekültek, állás nélküli tisztviselők közt osztott volna fel. Utóbbi esetben így 5 kh-ként számolva 70 család jutott volna földhöz. Ezen felül a bérlet északi részére eső, egykori Györkei-tó ekkor már Bukodi nevű területéből 350 kh-t pedig a szekszárdi szőlősgazdák közt osztotta volna fel, kielégítve azok takarmányigényét, ezzel előmozdítva a helyi szőlők trágyával történő ellátását is.205 Ifj. Leopold Lajos elképzelése nem vált valóra, ugyanis az iskolával kapcsolatos tervekhez képest a város vezetői előbbre valónak tartották - jegyezzük meg, érthető okokból -, hogy a bérleti idő lejártával tálcán kínálkozó lehetőséget felhasználva, a föld iránti igényeket Ozsákon annak teljes területén elégítsék ki. A város országgyűlési képviselője, dr. Orffy Imre, illetve a város és a vármegye támogatását élvezve a szekszárdi kisgazdák egyesülete jó eséllyel indult az Ozsák bérletére 1920. július 27-ére kiírt árverésen.206 Az iskola létesítésére pedig végül Palánkpusztán került sor, amely azonban az ifj. Leopold Lajos által javasolt 800 kh helyett „csak” 250 kh nagyságú területben részesült.207 Végül Ozsák területének hasznosítása az 1920. évi földreformtörvény hatálya alá került, amely ezáltal hosszú-hosszú évekre elhúzódó folyamattá vált. A földterületükhöz amúgy is hosszas idő után jutó, vetési munkálatokból kifutó bérlőszövetkezeti tagok gazdálkodását nagyban megnehezítette, olykor ellehetetlenítette, hogy a földreform értelmében eljáró Országos Földbirtokrendező Bíróság sok bérlőt mozdított ki birtokából, és adta azt a földigénylőknek.208 Ozsákhoz hasonlóan Szentágota, illetve Szilfamajor területének jelentős részét az 1920-as évek elejével - elsődlegesen a helyi gazdák számára - szintén kis- és középbérletek formájában adta ki a közalapítvány. Nagybérletnek csak az 1105 kh nagyságú Szilfamajor, valamint a Szentágota területén kialakított négy, egyenként 525 kh nagyságú birtok maradt. Ellenben Gardamajor 1050 kh területét 30, 40 és 60 kh nagyságú középbérletekre, míg Szentágota területéből 1567 kh földet 45 haszonbérlő között, 30, 50, 80 és 100 kh-os 205 Tolnamegyei Újság, 1920. április 24., 1. 206 Tolnamegyei Újság, 1920. április 17., 2.; július 31., 4. 207 De az eredeti elképzelés szerint a minisztérium is 400-600 kh nagyságú földterületet szándékozott az iskola részére elkülöníteni. A földművelésügyi min. 92631/920.11. sz., 1920. május 1-én kelt leirata, MNL TML IV. B. 404. b., 7615/1920. sz. i. 208 Az első ilyen eljárást 1922 után követte 1925-26-ban a második. A tönkrement ózsáki kisbérlők és az egykori mintagazdaság sorsán elmélkedő helyi lap így írt: „Még inkább megdöbbentő ez ügy szemléleténél az, hogy nem a bérlőgazdáknak hanyagsága okozta mindezt, hanem a népboldogító földreform, amelynek itt is észlelhető hátránya, nemcsak az ország egyetemére jelent hatalmas közgazdasági veszteséget, hanem egyeseket is legsúlyosabb vagyoni megpróbáltatások elé állít.” Tolnamegyei Újság, 1927. július 30., 2.; CSEKO 2007, 484-485. 328 Csekő Ernő
