Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
SZABÓ ATTILA: Szerkezetátalakítási törekvések a ceglédi vallásalapítványi uradalomban 1782 és 1866 között
Uradalmak térben és időben követelt. Az uraság végül azzal fenyegetőzött, ha nem lesz egyesség, akkor a közös legelőből hasít ki az allodium számára területet és ott fogja hasznosítani a roboterőt.) A 12 évre szóló megállapodással megkötött szerződés szerint az igásnapokért 20 krajcárt (gyalognapokért a felét) fizettek az úrbéresek. Továbbá vállalták a lakosok a juhászatban és a téglaégetőnél a szükséges munkák természetbeni elvégzését és nem utolsósorban azt, hogy a hatalmas mennyiségű gabona Taksonyba, valamint a birkák számára szalma és az épületekhez a szükséges „matériák” szállítását. (Ami égetően fontossá vált az uradalom számára az 1836-os hosszúfuvart eltörlő törvény miatt.) A robotváltság nem lett kötelező, de a lakosok nagy részének kedvezett. Általában csak azok jelentkeztek a robot természetbeni leszolgálására, akik „.. .a szükséges erővel ellátva nintsenek, rész szerént aggok és özvegyek, elszegényedett mester emberek vagy szolgálat alatt levő zsellérek volnának.”20 1842-ben Bércéi községgel is megkötötte az uradalom a robot-, a szőlődézs- ma-váltság, valamint a rögzített terményjáradék - szerződést.21 (A ceglédivel azonos megváltási összeg szerint számítva.) Az éves összes berceli pénzbeli váltság 1869 forintra rúgott, valamint telkeik után összesen 372 p. mérő rozsot és ugyanennyi zabot adtak. Az 1839. évi robotváltság után az uradalom válaszút elé került. A tisztikar úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a robot megváltásával vagy meg kell szűntetni a majorságot teljesen, vagy pedig át kel térni bérmunkaerő alkalmazására.22 A helytartótanács az utóbbi terv mellett döntött, így megkezdték a „majorsági erő” felállítását.23 Az uradalom Mórról megrendelt öt „béres szekeret” és nyolc ekét, majd 1841-ben a „béres szekerek mellé tselédeket” fogadtak, egy öregbérest, három bérest és négy kisbérest, valamint Debrecenből beszereztek 16 igavonó ökröt, a szükséges eszközökkel, szerszámokkal együtt. A két legnagyobb uradalmi pusztán (Felső majorban és Varjason) béreslakásokat és ököristállókat építettek. 1847 végére a jármos ökrök száma már 36-ra emelkedett. Mindezek mellett továbbra is igénybevettek bizonyos számú robotmunkát, főleg a fuvarozásban. Gyalogmunkára pedig napszámosokat foglalkoztattak, 20 krajcárral számítva, ami pontosan a kétszerese volt annak, amit a robot- váltságban megállapítottak egy gyalognapszámra. 1847-ben egy robot erőre egy nap fél holdat, „egy béres ekére egy napra egy holdat” vettek.24 A majorsági üzem jellege, a földek művelési ágainak aránya mindazonáltal lényegében nem változott 1848-ig. Továbbra is a gyenge kaszálók és legelők 20 MNL PML NKO V. 1. b. 1840. augusztus 14. 21 MNL PML NKO XI. 602. Szerződések 1842. 22 MNL PML NKO XI. 602. N. 428. 1840. N. 222. 1841. 23 MNL PML NKO XI. 602. N. 402. 1840. 24 MNL PML NKO XI. 602. N. 77. 1847. 178 Szabó Attila
