Utcák, terek, épületek Pécset - Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010)
PILKHOFFER MÓNIKA: A Dunagőzhajózási Társaság pécsi kolóniáinak kiépülése a dualizmus korában
Cassianról, a DGT vezérigazgatójáról (1862-1887) kapta.36 Építését 1869-ben kezdték meg: ekkor 14 házat emeltek 63 lakással. 1871-re újabb 15 épületben 64 lakás készült el. Az 1872-es vállalati statisztika szerint 30 kolóniaépületből állt a telep, melyhez egy vendéglő is tartozott.37 Az 1880/1890-es években a termelés visszaesése miatt a DGT építőtevékenysége is mérséklődött, a századfordulót követően pedig a vállalat vezetői az aláfejtéssel járó felszínváltozások miatt nem a régi kolóniák továbbépítésében, hanem az aknáktól távolabb, új telepek létrehozásában gondolkodtak. Az 1920-as évek elején még emeltek itt néhány új típusú munkáslakóházat, de ez alig befolyásolta a 4 házsorból álló telep képét. (Lásd, 5. kép, 160. o.) A kolónia kiépülésével kapcsolatban sajnos semmilyen tervrajz nem került elő, de a 31. számú épületnek az 1937-es tatarozásakor készült dokumentációjából tudjuk, hogy a telep nagyrészt egy kis lábazattal, nyeregtetővel és 6 ablaktengelyes, díszítetlen homlokzattal rendelkező, egyszerű háztípusból épült fel.38 Az épületben négy lakást alakítottak ki. A házat a hosszanti főfal két részre osztotta, így a lakások mindkét helyisége csak az egyik oldalra nézett, a bejáratok pedig az épület széleire kerültek. Bár a szoba-konyhás lakásokban még éléskamra sem volt, a későbbi munkásház-típusokhoz képest előnyt jelentett, hogy az egyetlen lakószobát két ablak világította meg. (Lásd 6. kép, 160. o.) A vendéglőn kívül a bányászok ellátásának javítása érdekében a DGT 1911- ben egy vágóhíd felépítését is tervbe vette. Korábban már Pécsbányatelepen is felmerült az igény a mészárszékre, mivel a lakók évek óta amiatt panaszkodtak, hogy a hús drága és néha élvezhetetlen. A magánvágóhíd felállításához azonban módosítani kellett a városi szabályrendeletet, mely kimondta, hogy a közfogyasztásra szánt állatok csak a közvágóhídon vághatok le. Miután a társaság vállalta, hogy betartják a szigorú állategészségügyi előírásokat és megfizetik a városnak a vágatási és szemledíjat, megkapták az engedélyt. A faszerkezetű épület tervrajzát azonban a hatóságok nem tartották megfelelőnek, többek között azért, mert a fa nem fertőtleníthető kellően. A módosított terv szerinti építkezésre így csak 1917-ben került sor.39 Az 1938-ban Borbála-telepnek átkeresztelt lakótelepet az 1960-as években szinte teljesen szanálták, épületei közül alig maradt néhány mutatóba. A kolónia körül, részben a nyugdíjas bányászok házaiból kialakuló, családi házas terület azonban a megőrzött nevével ma is utal az egykor itt élők foglalkozására. 36 Szirtes Béla: Kiemelkedő személyek a pécsi szénbányászat történetében. In: Iparosok és bányászok a Mecsekalján. Gazdaságtörténeti tanulmányok. Szerk.: Szirtes Gábor és Vargha Dezső. Pannónia könyvek, Pécs, 2002. 273-288. 37 Erdősi Ferenc: Pécsi bányatelepek. Pécsi Műszaki Szemle 1961/4. 8-17. 38 BML: IV. 1406. F-8659/1937. 39 BML: IV. 1406. C-1597/1920. A Dunagőzhajózási Társaság pécsi kolóniáinak kiépülése a dualizmus korában 149 Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010
