Utcák, terek, épületek Pécset - Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010)
B. HORVÁTH CSILLA: Az Irányi Dániel (Búza) tér történetéhez. A harangöntőműhely és környéke
P écs történeti fejlődése során négy területi egységre tagozódott, a belvárosra és három külvárosra (budai, szigeti és siklósi). A budai külváros „főtere” volt az Irányi Dániel tér, melynek története során többször is változott a neve. 1804: Barom piac, Fich Platz, 1817: Vieh Platz, 1843: Marhatér, 1856: Marhavásártér, 1864: Vásártér, 1885: Vásártér (de egyre gyakrabban emlegetik Búza térnek), 1910-től Irányi Dániel tér.1 Nemcsak területileg határolható be, hanem időben is. Közel 200 évig volt meghatározó közkedvelt ipari kereskedelmi, közlekedési és még kulturális helyszíne is a városnak. Az 1760-80-as években kezdődik a története, s 1980-ban ért véget, amikor lebontották a keleti oldalát. Ezen a városfalon kívüli területen nem épültek kvalitásos, jelentős épületek, ezért az útikönyvek szinte meg sem említik, esetleg annyit közöltek, hogy az Irányi Dániel téren át juthatunk az Egyetemhez, vagy a Zsolnay utcába. Kiss József 1926-ban kiadott Pécs Mecsek részletes kalauzában ennyit írt: „A Király utca folytatását képező Kossuth utca a tágas, egy részben még kiépítetlen Irányi Dániel térre vezet.” Annyit jegyez még meg, hogy a 6. sz. az állami borpincészet.2 Szőnyi Ottó az ugyanebben az időben megjelent Pécs útmutatójában így ír: „Az Irányi Dániel tér nyugati felén [...] volt az egykori Jankovits féle szappanfőzőház (e szappanos üzem 1857-ben létesült), alatta az állami borpince, melyet a szerbek fosztottak ki, a megszállás alatt 1919-ben, majd bankjukat rakták bele. A tér keleti házsorában a Rudle-féle harangöntöde és rézárugyár. A harangöntést itt megszakítatlan sorban 1785-től kezdve a Fischer, Weinbert, Ruepprecht cégek tartották üzemben. Innen került ki 1819- ben a székesegyház nagyharangja.” [Igazából 1820-ban költözött ide a Major utcából Weinbert].3 Szőnyi ezenkívül megemlíti, hogy a tértől nyugatra áll az 1923-ban épült állami népiskola, egyetemi internátus. Az ismertetőhöz tartozó térképről kiderül, hogy a Budai külváros ezen része a IV. kerülethez tartozik. Feltüntették a borpincészetet, rendőrséget, s a keleti telkek udvarán a Tettye-patak vízfolyásait, az ún. „vadvizeket”. Tihanyi Csaba Baranya megye részletes műemlékjegyzékében 1977-ben egyetlen épületet említ mint műemlék jellegű házat, az Irányi tér 11-13-at: „Lakóház egykori Rudle-féle harangöntöde, barokk XVIII. sz. A műhely 1785 óta működik benne.” Ennek ellenére 1979-ben az épületet lebontották. így nemcsak a város, hanem az ország egyik ritka ipari műemlékétől sikerült megszabadulni. Harangöntő műhely a 19. század elejéről csak Egerben maradt meg, igen átalakított formában. 1 Madas József: Pécs belvárosának utcanevei. = Baranyai Helytörténetírás, Pécs, 1977. 432. p. 2 Kiss József: Pécs Mecsek részletes kalauza. Bp., 1926. 33. p. 3 Szőnyi Ottó: Pécs útmutatója. Pécs, é.n. 93 p. Az Irányi Dániel (Búza) tér történetéhez. A harangöntőműhely és környéke 107 Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010
