Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Czukor Antal visszaemlékezése

hússzor, ötvenszer? Ezt a kezdeményezést átvette a többi vonuló iskola is, csak úgy zengett a város a „nehéz a réz ágyú kereke" ismétléstől. Szegény tanáraink hiába futkostak körülöttünk, a sötétben nem lehetett főkolomposokat találni, nem is voltak. A nagyobb botrány elkerülése érdekében szétzavarták a felvonulást, mindenkit haza küldtek, nemhogy a 48-as térig, még a Flórián térig sem jutottunk el. Ezzel a kis történettel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a forradalmi hangulat csírája már 1956 tavaszán bent volt a levegőben, elsősorban az ifjúság körében. És ehhez nem volt köze sem a reformkommunistáknak, sem az imperialista ügynököknek. A Rákosi rendszer a sok torzulása mellett elkövetett egy jelentéktelennek látszó, de számára mégis sorsdöntő hibát. Kikiáltotta magát az 1848-as forradalom örökösének. Igaz, az úgynevezett „népi mozgalmat" a forradalmon belül túldimenzionálta, kiemelte a szabadságharc „németellenességét". Ugyanakkor folyamatosan hangsúlyozta a nemzet és a nép szabadságának fontosságát és tiszteletét. Soha Magyarországon még annyi utcát nem neveztek el Petőfiről, Táncsicsról és Kossuthról, mint abban az időben. Arra nem gondoltak, hogy a tanuló ifjúság az osztrák elnyomást a szovjet uralommal, a nép elnyomását a kommunista diktatúrával azonosítja. Ez a jelentéktelennek tűnő momentum is hozzájárult 1956-ban a diákság szovjetellenes és kommunista-ellenes megmozdulásaihoz. „A Forradalom Közkatonái" című könyvet azért írtam meg, mert a forradalomban résztvevő „kisemberekről", a közkatonákról egyre kevesebb szó esik. Ez semmit sem von le a hősök iránti tiszteletből, de nem szabad megfeledkeznünk a kisvárosok, a falvak spontán megalakult nemzeti tanácsairól, munkástanácsairól, nemzetőrségeiről. Soha sehol a világon még olyan forradalom nem volt, ahol néhány nap alatt egy ország, minden felsőbb központi irányítás nélkül megszervezze önmagát. 1956-ban Magyarországon ez megtörtént. Sajnos a megtorlás nem kímélte meg ezeket a „közkatonákat" a meghurcoltatástól, a bebörtönözéstől, sokszor a brutális megkínozástól sem. Nem lehet szó nélkül elmenni az 1957 tavaszán történtek mellett sem. A „Márciusban Újra Kezdjük" mozgalom, a MUK lehetősége pánikba ejtette a Kádár-hatalmat. Valójában a forradalom újrakezdésének nem volt semmilyen reális alapja sem. Elszigetelt kezdeményezések ugyan voltak, de ezek csak az elgondolás szintjéig jutottak. De a „hatalom" nem akart a véletlenre bízni semmit. Pufajkás hordák járták be teherautókon az ország falvait. Emberek ezreit hurcolták el a feltételezett gyanú alapján, és verték félholtra őket. Hol tart a történetírásunk ezeknek a szadista gaztetteknek a felderítése és nyilvánosságra hozatala terén? Attól tartok, hogy sehol. Csak remélni tudom, hogy tévedek. Pécs, 2006. október 24.