Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - INTERJÚK - Farkas József interjúja

1957 karácsonya előtt indultunk. Előbb elvittek minket Selcére. Ez egy tengerparti helység, Rijekától nem messze. Egy szállodában helyeztek el bennünket, két hetet itt töltöttünk. Innen busszal átmentünk Triesztbe, Triesztből vonattal Nápolyba, illetve a Nápoly melletti Aversa táborába. Itt csak egy őr felügyelt ránk, fa barakkokban laktunk. Minden fajta népből voltak ott menekültek. Aversából visszavittek minket Genovába. Genovából hajóval a Szuezi-csatornán át Ausztráliába, Sidneybe vittek bennünket. Az utazás közben kikötöttünk Athénben, Adenben, Port Saidban, majd Ausztráliában Perthben, Melbourneben, végül Sidney következett. Olasz hajó, a Castel Felice szállított minket. Egy hetet töltöttünk Sidneyben, egy táborban. Ez a tábor ma is megvan. Sidneyből repülővel Új-Zélandba vittek minket, Aucklandban szállt le a gép. 1958. február 24-én, két nappal a születésnapom előtt értünk Új-Zélandba. Itt telepedtem le. Aucklandban elosztották a száz magyart. En huszad magammal Dunedinbe kerültem. Ez egy kb. 60-100 ezer lakosú város. Magyaroknál laktam albérletben. A házigazda magyar család korábban települt ki, az 1950es években, mert kulákok voltak. Erdei munkát végeztem, egy farmon birkát nyírtam, hídépítésnél, textilgyárban dolgoztam. Nyomdász tanuló lettem. Hét fontot kaptam egy hétre. Majd öntődében dolgoztam, egy hétre 18 font fizetésért. Sokat csavarogtam, több városba is elkerültem. Heistingsben konzervgyárban dolgoztam. Vonattal Wellingtonba mentem, később bejártam a Déli Sziget déli részét is. Majd visszamentem Wellingtonba, ahol a Ford-gyárban, futószalag mellett dolgoztam. 1960-ban, vagy 1961-ben Wellingtonból el akartam szökni egy magyar társammal, vissza akartunk menni Európába. De az Ausztráliába tartó hajón rendőrök elfogtak minket, mivel a társam Új-Zélandban hagyta a személyi igazolványát, és útlevél nélkül indultunk el Ausztrália felé. Visszavittek minket Új-Zélandba. Később Wellingtonban megnősültem, ekkor 24 éves feleségem, Sophia Papadopoulos görög származású. 1964. március 20-án volt az esküvőnk. Egy kikötőben dolgoztam, közben apósom éttermében szakácskodtam. Majd 1966 körül bérbe vettem apósom éttermét. Az étterem forgalma a vietnami háború után lendült fel, amikor amerikai katonák jöttek Vietnamból. Építkezésekbe kezdtem, sok pénzt költöttem. 1977-78-ban 700 ezer dollárt vesztettem. 1980-ban eladtam az éttermet, a házunkat, 140 ezer dollárért, Ausztráliába költöztem a családommal. Az új-zélandi ingatlanokért kapott pénzből Sidneyben nagy házat építettem a tengerparton. Sidneyben csirkeüzletet működtettem, éttermet vásároltam. Jó volt a forgalmam, újabb éttermeket vettem. Négy éttermem és egy panzióm volt. Majd három éttermemet eladtam, egy benzinkutat vettem.