Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - VARGHA DEZSŐ A Dunántúli Napló működése az 1956-os forradalom első hetében (Október 23-28.)

ártatlanul ontották vérüket." A felvonulás leírása következett, amelynek első állomásaként a Kossuth téri eseményeket ismertették. A Bem utcából „fiatalok rendezett sora" tűnt elő, Kossuth-címeres nemzeti színű zászlókkal, koszorúkkal, lengyel zászlóval. A szobornál előbb a Himnuszt énekelték el, majd az egyik fiú (Kiss Dénes pedagógiai főiskolás, a későbbi híres költő) az itteni események szimbólumává lett „Velünk vagy ellenünk" című versét szavalta el, a másik pedig a „Nemzeti dal"-t. A dübörgő taps után munkások jöttek, egyenesen a munkából, ők is nemzeti színű és gyászlobogót hoztak. Megéljenezték, megtapsolták őket. Újabb egyetemista ment föl a talapzatra, és a már ismert követeléseiket olvasta föl, szintén nagy taps közepette. A hangulat akkor forrósodott tovább, amikor a szónok hivatalos címernek a Kossuth-címert javasolta. Nagy éljenzéssel fogadták annak a rendőrtisztnek a szónoklatát is, aki a békés tüntetés általuk történő biztosításáról beszélt. A következő leírás a délután négy órakor kezdődő Rákóczi úti vonulást írta le, amelynek élén a 21. AKOV mintegy százfőnyi zászlós menete haladt „ahogy abbahagyták a munkát, olajos ruhában, félrecsapott sapkában, és a hátsó sorokban a vállalat értelmiségi dolgozói... A járdákon kokárdás fiatalok, öregek. Az utcán autók suhannak. Azokon is nemzetiszín szalagok. Egy teherautóból integet a vezető a menetelőknek. A villanyrendőrnél a csoport szétválik, egy részük lefelé kanyarodik, a többi fölfelé, ahonnan munkás-paraszt és értelmiségi fiatalok hangáradata zúdul alá." Az utolsó leírt eseménysorozat a délután négy óra után kezdődő Széchenyi téri tüntetés leírása volt. Eszerint az emberáradat a Hunyadi út elejétől a Bajcsy út közepéig, illetve a Jókai tértől a Perczel utca közepéig tartott, és az újságíró húszezerre becsülte: „egyetemisták, üzemi munkások, középiskolás diákok, férfiak, nők, fiatalok és öregek. Magyar uránt akarunk! Oroszok menjetek haza!" - voltak a főbb jelszavaik. A Nádor Szálló és a városi tanács oromzatáról a fiatalok távolították el a vörös csillagot. Fegyelmezett volt a tömeg, az egyetlen részeg rendzavarót elszigetelték a városi tanács bezárt kapuja előtt. A dokumentum-értékű cikk ezzel zárult: „a tüntetők hazafias dalokat énekeltek, s éltették a szabad Magyarországot, s a lengyel-magyar barátságot. A fiatalság Györkő Antal beszéde után oszolni kezdett." Rab Ferenc jegyezte „A felvonulók között" című leíró cikket. A déli fölhívással indított: „Magyarok! Tűzzétek ki a nemzeti zászlót házaitokra!" A 48as téri, több száz főnyi gyűlésen „egy ifjú könnyes szemmel szavalja a 'Talpra magyar'-t... Taps, örömujjongás és könnyek, örömkönnyek." Amikor a Kossuth (ma Király) utcára értek, már ezres tömeg vonult a fő tér felé. Amikor az egyik iskola előtt elhaladtak, onnan diákok állnak be a sorba, őket követik az üzletek, boltok, hivatalok dolgozói, „csatlakoznak ehhez a csodálatos, izzóhangulatú felvonuláshoz. Forr a város, a házak öreg falai rég nem hallott jelszavaktól visszhangzanak: 'Éljen a szabad Magyarország! Érted, Te Pécsi