Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - DÁVID FERENC A „mecseki láthatatlanok" nyomában. Harctérkutatás - Vágotpuszta, 2006

helyezkedett el és nagy bizonyossággal megállapíthatóak voltak a töltőkeret maradványai is. A fegyvereket a szovjet katonák és a magyar karhatalmi alakulatok később, már biztonságosabbnak ítélt körülmények között szedhették össze. Mivel a Nagant puska volt a felkelők legfőbb fegyvere és az ehhez használt lőszerrel tüzelt a sokkal lőszerigényesebb golyószóró és géppuska is, természetesen sok Nagant lőszer ömlesztve lehetett a felkelők zsebében, amit el is szórhattak, vagy szándékosan kiszórhattak, így ez sem zárható ki magyarázatként. Egy Nagant puska a harcok során biztosan megsérülhetett, mivel adott területen előkerült puskakarikájának egy töredéke is. Tokarjev 7,62 x 25-ös lőszer szintén csak éles állapotban került elő, de lényegesen kevesebb, mindösszesen 24 db. Ezt a típusú lőszert a TT pisztolyokhoz és a PPS géppisztolyokhoz használhatták. Azt, hogy milyen fegyverhez használták, csak akkor lehetséges megtudni, ha előkerül a pisztolyhoz tartozó társzekrény, vagy a géppisztoly csigatára, esetleg ívtára. Az előkerült Tokarjev lőszerek alacsony számát a Nagant lőszerekhez képest az is indokolja, hogy a felkelők lényegesen kevesebb géppisztollyal és pisztollyal rendelkeztek, melyek közül a PPS-ek nagyobb mennyiségű lőszert igényelnek, de csak korlátozott számban álltak a felkelők rendelkezésére. A 24 db Tokarjev lőszer három különböző helyről került elő. A legnagyobb mennyiség, 19 db, az észak-déli vízmosás nyugati szélénél egy 1,5x1 méteres foltból. Ez jelezheti a PPS-41 géppisztolyt. Elvesztését a vízmosásból való nehézkes kimászás indokolhatja, mivel könnyen kiszóródhatott a felkelők polgári ruhájának a zsebéből, akár egy hosszú kabátéból, aminek alsó része könnyen kifordulhatott mászás közben. A maradék 5 db lőszer 4 + 1 összeállításban került elő a szomszédos hegyoldalon. Elejtését több minden indokolhatja az egyszerű kiszóródástól kezdve, a szándékos kidobáláson át egészen odáig, hogy a településtől valamivel messzebb fekvő hegyoldalon felfelé futva valaki megpróbálta menet közben megtölteni a pisztolya, vagy a géppisztolya tárát, de a nagy izgalomban, vagy a futás miatt, a markából véletlenül kipotyogtatott néhány darab lőszert. A kutatás érdekes kérdése lehet a déli vízmosás északi oldalából előkerült DP-28-as golyószóró esete, ami talán véletlenül, de beleesik a vizsgálat tárgyát képező menekülési sávba. Az alapkérdés számunkra, hogy a golyószórót menekülés közben dobták-e el, vagy utólag ásták-e el? A golyószóró felett pár cm vékony földréteg volt és érdekes módon a vízmosás oldalából került elő. Elhelyezkedését tekintve kiemelném, hogy lángrejtővel lefelé, egyik támasztólábával nyitva, dobtár nélkül feküdt a megtalálás helyén. Az elásás koncepcióját tanulmányozva kérdés, hogy mennyire jellemző egy fegyvert úgy elásni, hogy szinte nincsen felette jelentősebb takaró földréteg és mindezt egy 45-50°-os vízmosásoldalnál próbáljuk megvalósítani. Az sem valószínű, hogy kézben tartva egy fegyvert, azt „természetellenesen" tussal felfelé rak-