Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - TEGZES FERENC Jelképek 1956-ban - 1956 jelképei

kas zászlót az egyik résztvevő, Vajgert György mentette meg és ötven évig rejtegette.

176 A TRIKOLÓR EGYÉB FUNKCIÓI A nemzetet szimbolizáló elsődleges jelkép a vizsgált időszakunkban betöltött egy nagyon sajátos szerepkört is és egy nagyon régi szerepkört is. Megszégyenítés A megszégyenítés szerepkörét adták a piros-fehér-zöld trikolórnak egykét vidéki megmozduláson a forradalmárok. A pártállami funkcionáriusokat, egyes feladatkört betöltött személyeket úgy szégyenítették, úgy büntették meg, úgy adták nekik tudtukra, hogy most már más világ jött el, hogy a felvonuláskor a kezükbe nyomták a nemzetiszínű zászlót, vagy valami más módon hozták vele kapcsolatba úgy, hogy az részükre megalázás volt ilyen módon. De ha nagyon a jelképek lélektani hatásaiban el akarunk mélyedni, úgy is felfoghatjuk, hogy ezáltal megtisztultak. Ilyen eseteket csak a vidéki megmozdulásoknál jeleznek a források. Október 26. A Bács-Kiskun megyei Dunaszentbenedek községben a tüntető menet élén az adóügyi megbízott vitte a zászlót.

177 Október 27. Akasztón a vb-elnököt kényszerítették arra, hogy egy magyar zászlóval a kezében a tüntető menet élén haladjon.

178 Október 28. Helvécián a tüntetők a körzeti rendőrmegbízottól követelték, hogy szedje össze a községbeli funkcionáriusoktól a fegyvereket és tűzze ki a rendőrségre a nemzetiszínű zászlót. A rendőrtörzsőrmester az előbbit megtagadta, de a zászlót kitűzte.

179 Erdőberényben októberben a tüntetők sorra járták a település vezetőit, zászlót adva mindegyik kezébe, kényszerítették őket, hogy a felvonulók menetébe álljanak be.

180 Hósi halottak megtisztelése A nemzeti trikolórnak ebben az időben volt egy magasztos, az egyén felé a legnagyobb tiszteletet kifejező feladata. A hősi halottak olyan jellegű meg176 Új Dunántúli Napló, 2006. 10. 21. 4. o. 177 Tóth, 2000. 525. o. 178 Tóth, 2000. 566. o. 179 Tóth, 2000. 147. o. 180 Pontos dátumot nem ad a forrásunk. Szakolczai Attila-A. Varga, 2003. 175. o.