A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században
Léderer Sándornak és Horn Josefnak 4-4 gyermeke volt. A gyermektelen háztartások száma 4 volt. Ebből csak egy volt házaspár, 2 nőtlen fiatalember és egy idős özvegyasszony. A háztartások nagyságát nemcsak a gyermekek, hanem a különböző jogcímeken ott élők száma is befolyásolta. Néhány családban ott találjuk a férj vagy a feleség fiatalabb testvérét (Fuks, Bilitz), anyját (Krausz). Másoknál alkalmazotti státuszban idegenek is voltak. A férfiakat a kereső tevékenységgel összefüggő feladatokra vették fel. Engel Samu négy segédet, Strausz Ignác egy tímárlegényt foglalkoztatott. Mindössze 5 családnál alkalmaztak nőket, szolgálólány minőségben. Az alkalmazottak a férj vagy a feleség születési helyéről, vagy annak környékéről költöztek munkaadójukhoz. A hiányos források sajnos nem teszik lehetővé, hogy a családok anyagi helyzetéről, jövedelmeiről képet alkossunk. Üzleti könyvek nem maradtak fenn, így nem ismeretes nyereségeik és veszteségeik összege. Az anyagi gyarapodás folyamatát és esetenként annak eredményét azonban részben érzékeltetni lehet. A fentebb bemutatott alkalmazottak száma alapján arra következtethetünk, hogy Engel kereskedelmi tevékenysége igen kiterjedt lehetett, hiszen 4 segédet is alkalmazott. A szolgálótartás ugyancsak a vagyoni erősödésre utal. Mivel a családok többségében nem alkalmaztak idegen munkaerőt, ők feltételezhetően szerény anyagi erőre támaszkodhattak. Az 1848/49. évi szabadságharcot követő megtorlás magyart, zsidót egyként sújtott. Az osztrák elnyomószervek a magyarországi zsidóságot, mint a forradalom híveit, példásan megbüntették. A zsidó lakosságra kirótt hadisarc (2 millió 300 ezer forint) 33 összegéből a baranyaiakra 21800 ezüst forint esett, melyet négy év alatt, negyedévenkénti részletben kellett teljesíteni. Az első részlet 1850 márciusában vált esedékessé. A felosztásért és a pénz beszedéséért a Dunaszekcsőn lakó Borovitz József volt a felelős. A járásonként kivetett összeg alapjául a türelmi taxa nagysága szolgált. A Siklósi járásban lakó izraelitáknak 247 ezüstforint 30 krajcárt kellett fizetniük. Az összeg nagyságából arra következtethetünk, hogy a járásban élő zsidók anyagi-jövedelmi helyzete - az előző évtizedekhez képest - kedvezően változott. 34 Az 1849 és 1859 közötti évtizedben az osztrák kormány számos korlátozást vezetett be a zsidókkal szemben: betiltották a házalást, nem engedélyezték keresztény szolgák tartását, ingatlanok vásárlását. A fenti intézkedések 33 A későbbiekben ezt az összeget egymillió forintra mérsékelték, ebből az összegből hozták létre a zsidó iskolai és tanügyi alapot. Ez az alap tette lehetővé 1857-ben az Országos Izraelita Tanítóképző, valamint 1877-ben az Országos Rabbiképző Intézet létrehozását. 34 Borovitz a Baranya megyei izraelita hitközség elnökeként jegyezte a megyefőnökhöz intézett kérelmét, melyben a hadisarc beszedéséhez hatósági segítséget kért. Baranyai Okmánytár. In: Baranyai Helytörténetírás 1973. Pécs, 1973. 405-406.
