A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

sen megszerezte ugyan és idősebb (II. Péter), majd fiatalabb fiára (V. János) is átörökítette a főispáni címet. Ez utóbbi azonban már nem tudta megtartani, így esetükben nem beszélhetünk örökletes főispánságról. Hasonlóképpen csak örökletességre törekvésnek minősíthetjük a verebi Végh család működését, akik 1782-től 1834-ig ültek Baranya vármegye főispáni székében. Végh Péter és fia István több mint ötven éven át töltötték be ezt a tisztséget, ám a cím tovább örökítése fiú utód hiányában eleve lehetetlenné vált. (Az örökletes főispáni címet nem is szerezték meg.) Az örökletes főispánság gyakorlata egyébként is visszaszorult a 18. század végétől, és ezzel az 1790: 67. tc. is egyetértett. Az állások betöltésénél egyre inkább a politikai megbízhatóság vált fő szemponttá, ezért már nem kizárólag a főúri családok tagjaiból kerültek ki a főispánok, hanem a megyei, feltörekvő és gyakran rangemelésben részesülő köznemesi családok sarjai is kaptak főispáni megbízatást. Másrészt már Mária Terézia uralkodásától kezdve gyakorivá vált, hogyha a tényleges főispán (idős kor, betegség vagy egyéb okok miatt) nem tudta ellátni a feladatát, helyébe főispáni helyettest (főispáni helytartót, adminisztrátort) neveztek ki.

13 Az örökös, örökletes és kinevezett főispánok egyaránt tagjai voltak a magyar országgyűlés főrendiházának (felső táblájának). A főrendiházba a világiak közül a főnemesek (hercegek, grófok, bárók), zászlósurak (nádor, országbíró, tárnokmester, horvát-szlavón bán és a kisebb zászlósok: főasztalnok-, főpohárnok-, főlovász-, főajtónálló-, főkamarás- és főudvarmester, két koronaőr, nemesi testőrség kapitánya), a királyi tanácsosok és a főispánok tartoztak. Az egyháziak közül a római katolikus (és 1792-től a görögkeleti) érsekek és püspökök, a vránai perjel (zágrábi nagyprépost), a pannonhalmi főapát és a premontrei prépost került a főrendiházba.

14 A fentieken túl azonban esetenként mások is kaptak meghívólevelet a főrendiház ülésére. Az ismertetett törvények és jogszabályok szerint a főispánok elvileg komoly hatalommal rendelkeztek a megyék felett. Ok elnököltek a megye testületi szerveiben, így a közgyűléseken, különösen a tisztújításokon, ahol ők jelölhették az alispánokat. Ok képviselték a megyékben a központi kormányzat érdekeit, és széles jogkörrel ellenőrizhették a megyei közigazgatást. Ok nevezhettek ki bizonyos tisztviselőket, például a jegyzőket, az írásbeli teendők ellátóit, és a tiszteletbeli tisztviselőket, táblabírákat. A gyakorlatban azonban hatalmukat több dolog korlátozta. Egyrészt a megyék autonómiája, amely a tényleges hatalmat a nemesi közgyűlés által megválasztott alispán kezébe adta. A főispáni kinevezés érvényét is a megyei beiktatáshoz (installáció) kötötték, ahol a beiktatás ellen tiltakozni is lehetett. A főispánnak a 13 Fallenbüchl: Magyarország főispánjai... i. m. 16., 22-23. 14 Szita: A magyar alkotmány történetének vázlata 1847-ig. i. m. 84-85.