A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

12. Hasonlóképpen segítse az erdők fenntartását. 13. Végül részletesen ellenőrizze az adóügyet.

8 Kisebb jelentőségű Mária Terézia 1771. aug. 29-én kelt, 4735. sz. rendelete, amely a főispánok hatáskörébe utalta a jegyzők (főjegyzők) kinevezési jogát.

9 A főispánság történetében emlékezetes epizód II. József uralkodása (17801790). Az uralkodó lényegében kétarcú magatartást tanúsított a megyékkel szemben. Egyrészt nem szüntette meg azokat, hanem betagolta az 1785-ben létrehozott kerületi rendszerbe. A kerületek élére főispáni adminisztrátorokat (officii supremi comitis administratores) és kerületi biztosokat (districtuales commissarii) állított, akik többsége hagyományőrző módon egy-egy megye főispáni tisztét is viselte. (Az elnevezések tekintetében bizonytalanság uralkodott.) Másrészt megszüntette a megyék autonómiáját, és király által kinevezett tisztviselőkkel kormányozta azt. 1790-ben, II. József halála után visszatért a régi rend a megyék kormányzásában,

10 függetlenül attól, hogy pl. a Baranyába kinevezett kerületi biztosok - gróf Széchenyi Ferenc és báró Splényi József - is igen kiváló személyiségek voltak. A főispánok közül jogilag (Hajnik Imre nyomán) megkülönböztethetünk örökös főispánokat, örökletes főispánokat és kinevezett főispánokat. Az örökös főispán (perpetuus supremus comes) tisztéhez, méltóságához kötődően viselte ezt a címet. Az örökletes főispán (haereditarius supremus comes) esetében a főispáni cím egyes főúri családokon belül fiági majorátusként öröklődött, részint szokásjog, részint királyi címadományozás alapján. Valódinak azonban csak az utóbbiak tekinthetők. Az örökös főispánok rangban a zászlósurak után következtek, utánuk jöttek az örökletes főispánok, akik rangban megelőzték a kinevezett főispánokat. Az örökös főispánság fogalma a közhasználatban összemosódott az örökletes főispánságáéval. Az sem teljesen egyértelmű, hogy ki tekinthető örökös főispánnak, ám a 18. században kilenc örökös főispánság biztos, hogy létezett. Ebből világi személy csak a nádor volt, aki 1492-től 1876-ig viselte a Pest-Pilis-Solt vármegye örökös főispánja címet. A nyolc egyházi örökös főispán közül az esztergomi érsek az Árpád-ház uralkodásától 1881-ig Esztergom, a nyitrai püspök a 14-15. századtól 1777-ig Nyitra, a veszprémi püspök 1392-től (vagy 1409-től) 1773-ig Veszprém, a győri püspök a 14-15. századtól 1783-ig Győr, a nagyváradi püspök 1466-tól 1783-ig Bihar, a kalocsai érsek 8 Uo. 17. Az utasítást közli Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban. Közreadja Csizmadia Andor. Bp., 1979. 65-85. 9 Zala megye... i. m. 55., 64. 10 Hajdú Lajos: A közjó szolgálatában. Bp., Magvető, 1983. 167-207.; Fallenbüchl: Magyarország főispánjai... i. m. 20-22.