A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben
tott tanúságtévő bizottságot hoztak létre. Az előbbiek inkább kijelölt tagoknak tekinthetők, míg az utóbbiak többnyire meghívás eredményeként kerültek a „választott" testületbe. A komisszió személyi összetétele az egyháziak oldaláról nézve egyszerűnek nevezhető, mivel a helyi és szomszédos prédikátorok, filiális káplánok mellett az egyházmegye esperese valamint helyettese (consenior) és a jegyzőkönyvet készítő írnok vett abban részt. A világiak ennél sokkal színesebb palettát képviseltek. Közöttük feltételezhetően azért található szolgabíró, vármegyei esküdt, városi tiszti ügyész, kasznár, táblabíró, közbirtokos, városi főhadnagy stb., mert személyükön keresztül hitelessé kívánták tenni a helyszínen megállapított eredmények és gondok jelentőségét. A világiak közé kell sorolnunk az eklézsiák tanítóit, elöljáróit vagy presbitereit, a kurátorokat és az adott községben élő, de választott funkciót nem viselő - egyes esetekben eltérő hitfelekezethez tartozó - közlakókat is. Ez utóbbiakra akkor terjedt ki a meghívás, ha egy településen nem működött evangélikus kisiskola, vagy a hívek számára nem volt még megszervezve a leányegyház, de annak bevezetésére törekedtek. Ilyenkor megkérdezték a más felekezethez tartozó lakosokat, azok lelki vezetőjét, hogy az ott élő lutheránusok képesek-e kondícióiknál fogva a szükséges épületek elkészítésére és az ezzel járó kiadások megfizetésére. Ezt olykor összehasonlították a népesség adózási fegyelmével és a területen illetékes földesúr megajánlásával. 1790 után az ágostai evangélikusok - céljuk elérése érdekében - előszeretettel hivatkoztak arra, hogy a katolikus mesterek nem alkalmasak gyermekeik tanítására, s ezért kívánják az iskolák felállítását. 17 A „superintendentialis" vizsgálat során mindenhol megkérdezték az érintett eklézsia eredettörténetét, a hívők számát, megnézték az anyakönyveket és a használt protokollumokat. Számon kérték az adósságok okát, az egyházközségi capitalisok, vagyis tőkepénzek kintlévőségének mennyiségét és foglalkoztak a kurátorok, presbiterek, valamint dékánok működésével is. Az egyházvizsgálati jegyzőkönyvekben leírták a harangok méretét és rajzolatát, a használt pecsétet, az ostyasütő vasak és orgonák állapotát, az egyházi edények és terítők beszerzésének idejét. Külön rákérdeztek az istentisztelet gyakorlására, a vizsgázott bábák működésére, a temetők állagára, az árvák és a koldusok számára is. Az istentiszteletre nem járókat először megintették, s ha ez sem használt, akkor mint vallástalanokat az illetékes szolgabírónál feljelentették őket. 18 Ennél nehezebb és megoldhatatlanabbnak látszó ügyek17 Ez a folyamat jól megfigyelhető a Külsősomogyi Egyházmegyéhez tartozó Zala megyei Szepetnek esetében. OEL Egyh. jkv. KS. 1829. Szepetnek. 166-179. 18 Példa rá a Somogy megyei Bábony és a Tolna megyei Hidegkút. OEL Egyh. jkv. T-B-BS. 1829. Bábony. 127-128. és Hidegkút. 99-115.
