A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

A hazai ágostai evangélikus egyházszervezet fejlődéstörténetében meghatározó jelentőségű volt a III. Károly nevével fémjelzett második Carolina Resolutionak. A királyi intézkedés 1734. október 20-án, ahogy a reformátusoknak is, 4 superintended választását engedélyezte az országban. A Helytartótanácson keresztül gyakorolt „legfelsőbb uralkodói jog" a dunáninneni, a dunántúli, a bányai és a tiszai evangélikus egyházkerületek territóriumára terjedt ki. A több egyházvidékből álló Erdélyben szintén lehetőséget adtak a valláskerület elkülönült kialakítására.

1 Szervezeti felépítésük legmagasabb önkormányzati fóruma a superintendentiak és a tractusok egyházi, valamint világi küldötteiből álló Nemzeti Zsinat volt.

2 Ez a választmány a zsinati elnök vezetésével csak királyi biztos jelenlétében ülésezhetett és döntéseit az uralkodóval külön is meg kellett erősíteni. A gyűlés munkáját csak világi személy irányíthatta, egyházi elnököt nem választhattak. Tárgyalt korszakunk alatt (1735-1848) Prónay Lajos zsinati prezidiumsága mellett 1791. szeptember 13. és október 15. között tartottak ilyen jellegű tanácskozást, ahol királyi biztosként Brunszvik József Pest megye főispánja működött közre. E szinódust a korabeli forrásokban „Pesti Fő-Gyűlés*'-nek szokták titulálni,

3 melynek elsődleges feladata a törvényhozás volt a „superintendentiákból és tractusokból deputáltatotf egyházi és világi küldöttek, esetleg „surrogált deputátusok" vagyis más helyett történő meghatalmazottak által. A pesti zsinat kánonjait a Helytartótanács véleményezése és Batthyány József hercegprímás ellenvetése miatt II. Lipót nem írta alá. Az uralkodó halála után a háborús viszonyok és a bürokrácia útvesztője emelt akadályt e protestáns szabálygyűjtemény hitelesítésének. Alkalmazása ennek ellenére beépült a hitélet teljes rendszerébe és általánosan elfogadott egyházi joggyakorlattá vált. Az evangélikus egyházszervezet legoperatívabb intézménye a világi főfelügyelő (generalis inspector) vezetése alatt álló Egyetemes Konvent (Generalis Convent) volt. E testület az általános ügyintézésen és koordinációs kapcsolatok erősítésén túl evangélikus törvényszékként is tevékenykedett; végrehajtó előírásokat adott ki, azokat ellenőrizte, vitás esetekben beszámoltatott, rendszabályokat hozott és végül felügyelte az iskolák minden szintű funkciórendszerét. Tisztségviselői révén jogában állt a konventet összehívni, levelezhetett a kerületek és főiskolák elnökeivel, sőt legfelsőbb helyre is 1 Hörk József: Magyar protestáns egyházjog. Pozsony-Budapest, Stampfel Károly, 1903. 26-27. 2 Polgár Mihály (szerk.): Egyházi almának MDCCCXLII-dik évre. Kecskemét, 1842. 179-181. 3 Hrabowszky György: A dunántúli evangy[élikus] conf[essio] superintendencia prédikátorai. Veszprém, 1806. 12.