A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - RADNÓTI ILONA Siklós zsidósága a 18-20. században

Előzmények A 18. században a magyarországi zsidó népesség száma lendületes növekedésnek indult. A Habsburg Birodalom örökös tartományaiból cseh-morva, később Lengyelország felosztását követően, galíciai területekről érkeztek nagy számban bevándorlók. A betelepülők eleinte a határ menti megyékben találtak lakhelyet, megélhetési lehetőséget. Az ország középső területeire történő költözésükre belső migráció következtében került sor.

1 E változó intenzitású, de folyamatos betelepedés Baranya megyét csak a 18. század utolsó harmadában érte el. A zsidóság e késeinek tekinthető megyei megtelepedésének csak részben volt oka, hogy a megye távol esett a bevándorlási útvonalaktól. Akadályt jelentettek a helyi, elsősorban megyei tilalmak (Baranya vármegye 1746-ban statútumban tiltotta meg a zsidók megyei letelepedését),

2 s a zsidóság gazdasági tevékenysége iránt sem mutatkozott jelentősebb igény. A 18. században készült közrendészeti és adózási célú készült zsidóösszeírások nem nyújtanak teljesen megbízható adatokat a zsidóság számáról, általában alulértékeltek. Ennek okait elsősorban azok céljában és körülményeiben, részben a felvétel módszereiben találjuk meg. Végig jelen volt a korszakban az az ellenérdekeltség, ami az adóalaphoz tartozó zsidóság - rendek hozzájárulása nélkül történő - megadóztatásakor az udvar és a vármegyék között, illetve a zsidók letelepedését birtokukon engedélyező és az állami adóterhek növekedésétől saját földesúri jövedelmüket féltő földbirtokosok között keletkezett.

3 Ugyanakkor az adatok kisebbítésére törekedett az adózó zsidóság is. Megnehezítette pontos számbavételüket, hogy foglalkozásukból adódóan keveset tartózkodtak állandó lakóhelyükön, és egzisztenciateremtésük, megélhetésük biztosítása gyakran késztette őket továbbköltözésre. Névhasználatuk sajátos vonása (megszilárdult családnévvel csak kevesen rendelkeztek) sem könnyítette meg az összeírást végző megyei tisztviselők munkáját. A Helytartótanács a 18. század első felében több alkalommal (1725-1727, 1735, 1746) kért jelentést a megyéktől a területükön élő zsidókról. A Bara1 Vö. Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon. Századok, 1992. 1. sz. 6079. 2 Schweitzer József: A Pécsi Izraelita Hitközség története. Bp., 1966. 13. 3 Mária Terézia királynő 1743-ban és 1746-ban a kincstár súlyos pénzügyi gondjai miatt az országban élő zsidókra rendkívüli adót vetett ki. Először családokként 6 forintot, majd személyenként 2 forintot voltak kötelesek fizetni. Ezeket váltotta fel az 1749-től bevezetett türelmi adó, ami nevével is nyíltan kifejezésre juttatta, hogy azt a zsidóknak puszta jelenlétük megtűréséért kell fizetni. II. József a megszégyenítő elnevezést „kamarális taksa" formával váltotta fel. A hazai zsidóság egyetemlegesen volt felelős a folyamatosan emelkedő összegű adó befizetéséért.