A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - ÓDOR IMRE Egy főispáni beiktatás „koreográfiája" a reformkori Baranyában

lyes képviselői: fő- és aljegyzők, főszolgabírók, adószedők, de például - ritka kivételként - Bács vármegye levéltárosa (tekintetes Bálim Pál) is fellelhető körükben. Kisebb számban ugyan, de a tartományi biztosok mellett az uradalmi tisztek is helyet kaptak az újonnan kinevezett táblabírák sorában. (Lásd a 2. sz. mellékletet.) A magyar reformkor bővelkedett nemesi fényűzés reprezentatív megnyilvánulásaiban. Már az 1825-27. évi országgyűlésről tudósító hivatalos jelentések is a követek soha nem látott fényűzéséről és tetemes adósságairól írnak. A korszak főispáni beiktatásai nem kevésbé fényes külsőségek közepette zajlottak, páratlan fény és pompa övezte őket. Pazar külsőségeiről híresült el többek között gróf Gyóry Ferenc Bács-Bodrog vármegyei installációja még 1825-ben, vagy Csáky István lőcsei beiktatása, továbbá Batthyány Fülöp hercegé Vas megyébe, 1827-ben.

51 A népes, gyakran több száz fős vendégség ellátása komoly summát emészthetett fel, amely a rendezvény méretéből és időtartamától függően súlyos ezrekre is rúghatott. (Viszonyításul: a főispán évi javadalma 3 ezer forint körül mozgott.) A költségek a megye és a főispán között oszlottak meg. Előbbi főként az uradalmak „adományaiból\ utóbbi magánvagyonából fedezte a kiadásokat. De olyan esetről is van tudomásunk, amikor a kinevezett főispán nem tudta a beiktatás külsőségeihez szükséges pénzt előteremteni. Ezért maradt el például az eladósodott Pálffy Ferdinánd gróf pozsonyi beiktatása 1834-ben.

52 Arra a kérdésre, hogy Somssich Pongrác beiktatása mennyibe került, illetve a költségek miként oszlottak meg Baranya vármegye és főispánja között, sajnos a fellelhető forrásaink nem adnak választ. Kortársi feljegyzés híján a ceremónia méreteire és a felmerülő kiadásokra csak az analógiák alapján következtethetünk.''

3 A résztvevők száma és a beiktatás mindazonáltal sejtetni engedi, hogy Baranya „örömünnepe" alkalmából a megye „közönségének" és a „nap hősének" egyaránt mélyen zsebébe kellett nyúlnia. Főispánként Somssich Pongrác teljesítette az udvar vele szemben támasztott elvárásait, és működése során konzervatív befolyást gyakorolt a vármegye politikai életére. Országos tisztségei és hivatali elfoglaltságai miatt azonban nem jutott elég ideje Baranyára, ezért 1845. március 19-én az uralkodó - a főispáni cím meghagyása mellett - felmentette a megyei kormányzati teendőinek ellátása alól, és ifj. Majláth Györgyöt nevezte főispáni helytartónak. A felmentés nem jelentett kegyvesztettséget, amit az is bizonyít, hogy 51 Takáts i. m. 179-185.; továbbá: Balogh Gyula: A vármegye terme. In: Klio szolgálatában. Szombathely, 1895. 6. 52 Takáts i. m. 185. 53 Takáts i.m.; Hudi i. m.; Völgyesi Orsolya: Főispáni beiktatás Békés megyében 1842ben. In: Ünnep - hétköznap - emlékezet... i. m. 157-167.