A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - ÓDOR IMRE Egy főispáni beiktatás „koreográfiája" a reformkori Baranyában

Péter gróf öccsével, Draskovich Ivánnal szemben megszereznie. Kinevezésére 1705. szeptember 12-én került sor, a teljes körű főispáni jogkört viszont Draskovich gróf folyamatos tiltakozása miatt csak 1706-tól gyakorolhatta.

13 1711-től, a Rákóczi szabadságharcot követően a vármegye teljesen a középkorból átöröklött szervezettel látta el feladatát. Minden érdemi ügyet a közgyűlésnek kellett tárgyalnia. A megyei önkormányzat és az igazságszolgáltatás megszaporodott teendői a megye tisztviselői karának a bővülését vonta maga után. A tisztségviselőket a törvény szerint háromévenként tartott tisztújító közgyűlés (sedes restauratoria, electoria) választotta meg a főispán jelöltjei közül. A „tisztépítőszék" a megyei élet ünnepélyes napja volt, melyre a szomszédos megyék képviselőit is illett meghívni. A megyék önkormányzati tevékenységének legfontosabb biztosítéka a tisztviselőinek, kiemelten az alispán személyének a kiválasztásában nyilvánult meg. (Már az 1548: LXX. tc. nyomatékosan megismételte az 1504. évi törvény 2. cikkének azt a rendelkezését, hogy az alispán megválasztásához elengedhetetlen a megye nemességének akarata és beleegyezése.) Nem volt ugyanis közömbös a megyei nemesek számára, hogy az alispáni tisztet elnyert személy kellőképpen képviseli-e érdekeiket. Ugyanakkor a főispán is erősen érdekelt volt abban, hogy a neki megfelelő ember kerüljön a megyei tisztikar élére. E kettős érdek összehangolásán, tehát egy sajátos konszenzuson nyugodott az a választási szisztéma, miszerint a közgyűlés a főispáni jelöltek (mégpedig az előzetes tárgyalásokon elfogadottak) közül választ alispánt. A közgyűlés előtt a főispán az alispánnal és a megyei táblabírókkal folytatott megbeszélés alapján az alispáni és másodalispáni hivatalra, a fő- és alszolgabíró, valamint az esküdti tisztségekre több (előbbiekre általában négy, utóbbiakra két) személyt jelölt. A választás közfelkiáltással (acclamatio) történt - mégpedig rendesen az első helyen jelölt javára. A választás után történt a tiszteletbeli hivatalnokok kinevezése. A megválasztottak - bírság terhe mellett - kötelesek voltak a választást elfogadni. Ha valamelyik tisztviselő betegség miatt mégsem tudta tisztét ellátni, a következő tisztújításig a főispán nevezett ki helyébe mást. Általában a főispán nevezte ki a szakszemélyzetet, a jegyzőket, a levéltárost és a segédszemélyzetet (írnokok), valamint a külön csoportot alkotó ún. „szegődményes"-eket (mérnök, orvos, sebész, várnagy, ill. kapitány, katonák, bába stb.).

14 A török uralmat követően ezt a rendszert nem lehetett maradéktalanul 13 Németh Béla: Baranya Szent-Istvántól a jelen korig. In: Baranya múltja és jelenje. Szerk. Várady Ferenc. Pécs, 1897. 528.; Angyal Pál: Báró Nesselrod Vilmos püspök és főispán kora. A „Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület" Értesítője II. 1909. jún. 63. 14 Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most. 2. k. Megyei hivatalok. Pest, 1844.;