A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - BORSY JUDIT A Pécsváradi közalapítványi kerület tisztviselői, alkalmazottai a 19. század első felében
„praefectus" elnevezéssel, és egy rövidebb időszakot (1851-1866) leszámítva, mintegy 150 évig a kerületet a praefectus, főtiszt irányította. Az egyes kerületek felépítése korántsem volt egységes, eléggé eltért egymástól. Az uradalmak igazgatása, az alkalmazottainak a hierarchikus rendje nagyrészt az uradalmak nagyságától, földrajzi elhelyezkedésétől, gazdálkodásától függött. Emellett a szerzetesrendektől elvett uradalmakban a 19. század elejéig továbbélt a szerzetesrendek irányítása alatt kialakult igazgatás. Az 1800-as évek elejére lezajlottak azok a kisebb változtatások, melyeket a szerzetesi irányítástól „öröklött'''' uradalmakon alakítottak. A nagyon távoleső kisebb javakat már az 1800-as évek elején bérbeadták. Az 1830-as évekre a somlyóvásárhelyi közalapítványi kerület öt uradalmából, ispánságából három volt bérbe adva, a pesti közalapítványi kerület nyolc uradalmából szintén három. Ugyanakkor a hét uradalomból álló pécsváradi közalapítványi kerületben egy sem volt bérleti kezelésben. 7 A birtokok gazdálkodásának változása (házi kezelés háttérbe szorulása, kisebb területek eladása, nagyobbak bérbeadása, erdőművelés tervszerűvé válása) hamarosan a tisztek alkalmazásánál is éreztette hatását. A nagy változást azonban az úrbéres viszonyok megszűnése hozta az 1850-es évektől kezdődően. Az öröklött hagyományon való igazítás és a gazdálkodásban jelentkező változások követése között, a pécsváradi kerületben volt egy félévszázadnyi „nyugalom", ezért a 19. század első felében az uradalmak igazgatása nem sokat változott. A pécsváradi kerület minden uradalmának az élén volt tiszttartó (provizor), az ő kezében volt a gazdasági vezetés. A földvári uradalomban a tiszttartó elnevezés helyett a „felügyelő" (inspector) kifejezést használták, megőrizve a hagyományt. Ennek nyilvánvaló oka az volt, hogy a „felügyelő" tisztet betöltő személy nem változott 1787 és 1833 között. Az ispán a tiszttartó alá volt beosztva, és a központtól távolabb eső ispánságot önállóan vezette. Ilyen volt a mágocsi uradalomban a jenői ispán, illetve a szekszárdi uradalomban a fajszi ispán. A pécsváradi uradalomban csak 1799 előtt alkalmaztak ispánt, később nem volt rá szükség. A pénzügyi ágazattal az 1760-as évekig a kasznár (frumentarius, granarius), esetleg számadó ispán foglalkozott. 1770-es évektől volt már számtartó, s a 18. század végén a számtartó mellett még ellenőr is lehetett. A számtartó megjelenésével a kasznár feladatai megváltoztak, és csak a nagyobb uradalmakban (pécsváradi, szekszárdi) maradtak meg, hogy a számtartó munkáját segítsék. Az írnok tisztsége, bár már 1751-ben előfordult, csak az 1780-as évektől vált rendszeressé. Ezzel kapcsolatban a pécsváradi kerület hét uradalmában négyféle esetet láthatunk. A szekszárdi uradalomban a számtartó mellett kasznár és írnok is volt, a pécsváradiban ezeken kívül még ellenőr is 7 A Kutjevoi uradalom nem tartozott szervesen a pécsváradi kerülethez.
