A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - NAGY IMRE GÁBOR Baranya vármegye főispánjai (1688-1950)

minisztériumi államtitkár (1872-1884), majd miniszter (1884-1903), végül az ún. darabont kormány miniszterelnöke (1905-1906). Fejérváry Imre az egyik lábára alig észrevehetően sántított, ezért a család katonai hagyományai ellenére közigazgatási pályára szánták. Középiskolai tanulmányait a bécsi Tereziámimban végezte. Jogi tanulmányait a debreceni református jogakadémián kezdte, majd a budapesti egyetemen folytatta, ahol 1890. febr. 1-én államtudományi doktori oklevelet szerzett. Katonai szolgálatát a debreceni 2, majd a pécsi 8. honvéd huszárezrednél teljesítette. 1887-ben tartalékos hadnaggyá, majd 1891-ben tartalékos fó'hadnaggyá nevezték ki. Az édesapja jó barátja, Kardos Kálmán, Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánja 1888. júl. 8-án Baranya vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki. A jogi diplomája megszerzése után rögtön, 1890. febr. 12én gróf Teleky Géza belügyminiszter főispáni titkárrá nevezte ki (miniszteri segédfogalmazói rangban), és Kardos Kálmán főispán mellé osztotta be. Már másnap letette az esküt és megkezdte hivatalos működését. (A belügyminisztérium tisztviselőit azért rendeltek ki főispáni titkárnak, hogy megismerkedjenek a vidéki, törvényhatósági közigazgatással.) 1891. nov. 1-től a belügyminisztériumba rendelték vissza szolgálattételre, ahol 1893 és 1895 között miniszteri fogalmazóként, 1896-ban miniszteri segédtitkárként dolgozott. A 1897. márc. 7-én nevezte ki az uralkodó Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város főispánjává. 1867 és 1945 között ő volt a legfiatalabb főispán a megyében, hiszen ekkor még csak 31 éves volt. 1897. márc. 28-án nagy pompával vonult be Pécsre, ahol két napon át tartottak a rendkívül fényes beiktatási ünnepségek. 1897. márc. 29-én iktatták be a megye és márc. 30-án a város főispáni székébe. Nem mindennapi közigazgatási ismeretekkel, nagy munkabíró képességgel rendelkezett, és gyűlölte a korrupciót, sokat tett a közigazgatás javításáért. Főispánsága alatt emelték fel a megyei és városi tisztviselők fizetését 1900-tól, mert az önkormányzatok alkalmazottainak bérei már jelentősen elmaradtak az állami alkalmazottakétól. Jó kapcsolatokkal rendelkezett a kormánnyal, amit eredményes lobbizást folytatva elsősorban Pécs város fejlesztésére használt fel. Közbenjárására több állami intézmény létesült Pécsett, például a hadapródiskola (1898), a községi közigazgatási tanfolyam (1900), a honvéd csapatkórház (1901-1902), az állami bábaképző intézet (1902), az állami gyermekmenhely (1903), és támogatásával létesült a városi elmegyógyintézet (1905) is. Pozitív személyisége azonban árnyoldallal is társult, ilyen volt az emberekkel való rideg távolságtartás és a vak kormányhűség, a politikai elvakultság. Az ellenzéki pártok 1905. évi választási győzelme, az édesapja kormánya ellen kibontakozott nemzeti ellenállás miatt lemondani kényszerült. Emberi tisztességére jellemző, hogy kikötötte - ne nevezzenek ki új főispánt a pé-