Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

az egyetlen jobbágyszármazású népképviselőnek tartott a marxista osztályszemléletű történetírás. Bár szülei ácsteszéri jobbágyok voltak, ő maga gimnáziumot végzett, előkelő családoknál nevelő, majd szabadfoglalkozású író, szerkesztő lett, azaz tipikus honorácior volt a kor társadalmi fogalmai szerint. Hozzá hasonló parasztfiú több is akadt a képviselőházban, hogy csak két Veszprém megyei református lelkészre, Bocsor István pápai tanárra és a siófoki Cserki Istvánra utaljunk, de említhetnénk a szlovák Majercsák Mártont és Martincsek Miklóst Trencsén megyéből, vagy a román Murgu Eftimiut és Csolokos Dénest Krassó megyéből. Gróf Batthyány Kázmér és újdonsült elvbarátai, a baranyai képviselők tisztességgel és becsülettel helytálltak az első népképviseleti országgyűlésen, méltók az utókor megbecsülésére is. A főispánt már kortársai is nagyra tartották. Vörösmarty Mihály 1849 után, megrendülve a nemzeti tragédián, már alig fogott tollat, de Batthyány Kázmér halála megrendítette. 1854. júliusa és szeptembere között három négysoros és egy kétsoros epigrammát is papírra vetett az emigrációban elhunyt gróf emlékére, ki „számkivette magát, nem akart honn szolga maradni." „Gróf Battydnyi vagyok, úr még síromban is: engem Nem vethet le vihar, meg nem avíthat idő. En uraságomat a nép közt osztám meg egyenlőn: Am,it adék örök és trónom alapja marad.'''