Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

PÁLMÁNY BÉLA Batthyány Kázmér gróf és az 1848-as népképviseleti választások

melyből kimaradt minden „papok embere" és konzervatív, mégsem kapta meg a közbizalmat, gyanúsítgatások, híresztelések kísérték az új vezetés és a polgármester ténykedését is. Az új választójogi törvény Baranya megyében 7 választókerület kialakítását írta elő, továbbá Pécs városa is megválaszthatta első országgyűlési követét. Azért az elsőt, mert a püspöki székhely 1780-ban szabad királyi városi jogállást nyert el, de az országgyűlés - folyamatos szorgalmazása ellenére sem cikkelyezte be az oklevelet, így ténylegesen nem küldhetett követeket az alsótáblára. (A pesti forradalom hírére 1848. március 19-én tartott népgyűlés határozatával Pécs városa küldöttséget menesztett Pozsonyba a becikkelyezésre vonatkozó petícióval, de miután a választójogi törvény általános jelleggel biztosította a városnak egy követ küldését, ezzel egy egész szavazatot, a delegátusok - köztük Aidinger Pál főügyész és Mihálovich Imre táblabíró - ezt a jó hírt örömmel hozták „a tekintetes Tanács, a nagyérdemű választott község és öszves szeretett polgártársaik" tudomására.)

6 A főispán hivatalba lépését követően megindult a munka a népképviselet elve alapján tartandó országgyűlési képviselőválasztások előkészítésére is. 40 tagú középponti választmányt hoztak létre, Perczel Imre másodalispán elnökletével. Elsőként a törvényben megállapított 7 megyei választókerületet alakították ki úgy, hogy mindegyiknek kb. 32 ezer lakosa lett. Tas Károly kutatásai alapján tudjuk, hogy a pécsváradi választókerülethez 41 község, a mohácsihoz 19, a dárdai vagy baranyavári kerülethez 32, a siklósihoz 57, a bükkösdi vagy szentlőrinci körzethez 86, a mágocsi vagy hegyháti kerülethez 58, a Pécs melletti Németürög központú választókerülethez pedig 60 községet soroltak be.

7 A második teendő a választásra jogosultak összeírása volt. Az új törvény (1848: V. tc.) értelmében választó lehetett minden férfi, aki az ország állampolgára volt, betöltötte a 20. évét, nem állt gyámi vagy gazdái hatalom alatt, és nem volt büntetett előéletű. A nőket Magyarországon 1920-ig nem illette meg a választójog, a zsidók pedig nem számítottak „törvényesen bevett vallásnak", hanem csak „megtűrtnek" és ezért - bár az adózásból, a katonáskodásból és a nemzetőrségi szolgálatból ki kellett venni a részüket -, teljes politikai jogélvezetet mindezért nem kaptak cserébe. A szavazóképességet vagyoni és műveltségi cenzushoz kötötték, mert csak a tehetősebb férfiak kaptak választójogot, így a szabad királyi városokban vagy rendezett tanácsú községekben 300 pengőforint értékű házat vagy földet, a községekben legalább l

A jobbágytelket kellett birtokolniuk, illetve a kézművesek, kereskedők legalább egy se6 Jároli József (szerk.): A rendszerváltás folyamata az 1848-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok. Bp., 2001. 257. 7 Tas i. m. 14.