Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban

Betegsége serves következése volt. [...] Kitódultak belei a tökbe. Az orvosok nem bírták visszatolni. Operálni kellett - egy igen fájdalmas és veszedelmes átmetszést tenni, hogy vissza lehessen helyezni a beleket. De ennek következtében aztán (az operáció kedden, 11-én történt) szegény Kázmér görcsöket kapott, s később szüntelen hányások jöttek reá. Hihetőleg az operáció következtében, mint sokszor történni szokott, úgy összegyűrődnek a belek, hogy mindennek, mi bennük volt, a szájon át kellett kijönni, mert az alsó út egészen be volt dugulva. így aztán másnap, szerdán már halva feküdt. Mindig magánál volt, hősi közömbösséggel tűrte kínjait, és mindvégig reménylett."

91 Teleki kiemeli, hogy a temetésre sokan jöttek el, olaszok, lengyelek, franciák is, és persze a teljes párizsi magyar emigráció. A politikai ellentéteken felülemelkedő hazafias érzelmek szép példája volt, hogy a gróf által mélyen megbántott Kossuth - az ekkoriban Párizsban tanuló - fiait küldte el a maga képviseletében a szertartásra.

92 A nekrológot Szemere Bertalan fogalmazta meg és küldte szét a nagyobb világlapoknak. A montmartre-i sírkert csöndes zugában azután tizenhárom évtizeden át nemigen zavarta senki a forradalmi magyar kormányzat egykori külügyminiszterének álmát. Baranyai hazája azonban nem felejtette el: 1987 júniusában csontjait visszahozták Magyarországra és a siklósi várkápolnában helyezték végső nyugovóra. 91 Klapka i. m. 537. 92 Uo.