Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
CSORBA LÁSZLÓ Batthyány Kázmér - emigrációban
Egyre kevésbé engedett a maga igazából, és mintegy előre menekülve, részt vállalt egy olyan „párt" verbuválási kísérletében is, amelytől azt várták, képes lesz elvitatni Kossuthtól a vezető szerepet. 70 Ezek a törekvések kudarccal végződtek - ám a kutatók ma megalapozottan vélik úgy, hogy Szemere Jellemrajzainak Batthyány Lajosról szóló kötetében, a mártír miniszterelnök meleg méltatása közvetetten annak az egyetlen fegyvertársnak is szólt, aki megmaradt mellette magányos harcaiban. 71 Es ő kitartott Szemere oldalán annak ellenére, hogy az exminiszterelnök Kossuth-ellenessége lassan kezdett rögeszméssé válni, és a politikai kritika mögött idővel fölsejlettek egyes, immár patologikussá váló érzelmi motívumok. Miközben kíméletlenül zajlott a politikai adok-kapok, a grófi pár élete fölvette azokat a társasági formákat, amelyek abban az időben a francia arisztokrácia városi életmódját jellemezték. Bár a birtokok zárolva voltak, a család megtalálta annak módját, hogy rokoni csatornákon keresztül ellássa őket, sőt, akkora apanázst juttasson számukra, 72 hogy kibérelhessék a Rue de Penthievre 7. szám alatti neobarokk palotácskát. A Párizs belvárosában ma is álló épület szalonja hamarosan fontos találkozóhelye lett a francia fővárosban időző magyar társaságnak. A palota dolgozószobájában 1852 májusában a gróf buzgón jegyzetelte Görgei Artúr tábornok emlékiratait, hogy a rá vonatkozó, tévesnek talált állításokat megcáfolja. 73 Vitába azonban végül nem a Klagenfurtba internált egykori fővezérrel, hanem annak kritikusával, Kmety György tábornokkal keveredett, aki ugyanaz év őszén cáfolatot írt a munkára, ám abban Szemerét és Batthyányt - mivel úgymond az ellenség kezére játszanak „a remény utolsó szikráját is" kioltó cikkeikkel - olyanoknak minősítette, akikben „ellenségeink [...] a legjobb nyilvános kémeket találják". A gróf a fogalmazást még ebben az áttételes formában is méltatlan sértésnek találta, így Kászonyi József ezredest kérte fel, hogy lépjen közbe elégtételadás 70 Erre utal Nemeskéri Kiss Miklós 1852. jún. 11-én kelt, Kossuthhoz intézett levele: „En nagy fontosságot Vetter [Antal volt honvéd altábornagy] személyének soha sem tulajdonítottam, de miután tudom, hogy Szemere és Batthyány őt nagyon vadásszák, s tudom azt is, hogy a ci-devant notabilitások erősen készülnek Kormányzó Úr ellen egy nagy pártot kompilálni, mégis kár lenne Vettert mintegy korbáccsal az ő pártjukba kergetni", lásd Jánossy i. m. II/II. 876. 71 így látja például Hermann Róbert és Pelyach István, lásd Szemere i. m. 1990. 67. 72 Szemere naplóbejegyzése szerint „Batthyány, ki otthon évenkint ötszázezer frankot költhetett el, itt tizenkétezerrel is zúgolódás nélkül is megél", lásd Szemere i.m. 1985. 229-30. Az összeg nagyságáról fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy Szemere tudomása szerint Batthyány külügyminiszteri fizetése, átszámítva, havi 2 500 frank volt, lásd Szemere i. m. 1990. 276. 73 1852. május 26-i levelében számolt be erről Arthur Seherthoss gróf Klapkának, lásd Hermann Róbert: Görgei emlékiratai és a Kossuth-emigráció. Attas 1996/2-3. (továbbiakban Hermann) 46.
