Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

it tekintve a magyar külpolitika és a hadvezetési stratégia talán a szereplők szándékaitól függetlenül, vagy akár véletlenül, meglepően összehangoltan működött. Ha azt tudatosan nem is egyeztették, mégis kiegészítették egy­mást, és óhajtott sikereiket is csak egy, a szereplők tudatától és szándékaitól akár függetlenül létrejött, és működő rendszer egymást kölcsönösen feltéte­lező alkotóelemeiként érhették el. A diplomáciai manőverek esélyét ugyanis kizárólag a szabadságharc folytatódása, az esetleges katonai sikerek kihaszná­lását pedig mindenekelőtt a sikeres külpolitika teremthette meg. A szegedi koncentráció terve a gyakorlatban valójában az időnyerésre ját­szó külpolitikai koncepció katonapolitikai stratégiájának felelt meg. A július végére kialakult konstelláció pedig utólag is azt bizonyítja, hogy Kossuthék nem követtek el jóvátehetetlen hibát, amikor Görgey tábornok - Győr elke­rülhetetlen feladásáról tájékoztató - jelentése nyomán meghozták ez irányú döntésüket. A Komárom felé nyomuló Habsburg sereg ugyanis a majd Sze­gedre elérkezőkhöz képest lényegesen jelentősebb létszámmal rendelkezett, és a félelmetesen közeledő - az Alföld északi peremét ekkorra már elérő - cári orosz csapatokkal egyesülve az azonnali megsemmisítéssel fenyegetett. A ke­lepcéből kitörés tervezetét a túlélés esélye megőrzésének szándéka motiválta és az a remény éltette, hogy az intervenciós szövetségesek széthúzásával eset­leg lehetőség nyílhat a végső ütközet kitolására, térben és időben egyaránt. A katonai szempontokon túlmenően az időnyerés pedig egyben további esélyt kínálhatott a nemzetiségekkel történő történelmi jelentőségű megbékélés ki­munkálására, valamint a nyugati hatalmak magyar szempontból kedvezőtlen álláspontjának megváltoztatására. A lehetőség formálódását sajátos módon végül az is elősegítette, hogy Görgey a megadott határidőhöz képest jóval lassabban érkezett meg a koncentráció színhelyére. Mindeközben a magyarokkal való összeütközést feltűnően kerülő Pasz­kevics valódi partnerként viselkedett. Nem az orosz tábornokon múlt, hogy a magyar hadsereg a Habsburgokkal szemben viszonylag kedvezően alakuló Szeged alatti pozícióját nem tudta eredményesen kihasználni. Batthyány augusztus 10-én érkezett Aradra a fel-dunai sereggel, ahol a dél­előtti minisztertanácson Szemere Bertalannal közösen számoltak be külde­tésük eredménytelenségéről. A megbeszélés során minisztertársa - Horváth Mihály visszaemlékezése szerint - „nemes felindulással nyilvánítá bosszan­kodását a sértő bánásmód ellen, melynek Görgey részéről ki voltak téve." 83 Jelen volt azon a kormányülésen, amely a korona felajánlásáról döntött a Ro­manov dinasztia egyik tagja számára, amennyiben a cár hajlandó biztosítani a 48-as törvények megtartását. A részvevők egyetértettek abban, hogy alter­natívaként csupán a Függetlenségi Nyilatkozat visszavonása, és Ferenc József 83 Horváth i. m. III. 454.

Next

/
Oldalképek
Tartalom