Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

„akarják, hogy mi legyünk a románok felé biztosítékai a jogoknak, melyeket nekik adni fognak... Láthatod, hogy ezzel bámulatos helyzetre teszünk szert"

43 - értékelte az ajánlatot őszinte lelkesedéssel maga Bálcescu is a legfrissebb benyomásairól Ion Ghicának május 29-én beszámoló levelében. A „havasalföldi pragmatizmus" jegyében politizáló, de az „értelmes önzés" bázisáról kiinduló, fokozatosan haladva és a konfliktusokat kerülve tárgyaló politikus kortársai körében páratlan világossággal ismerte fel a két nép egymásra utaltságát, valamint a magyar szabadságharc egyetemes jelentőségét. A „magyar hadsereg jelenleg az egyedüli, mely a szabadságért harcol. Meghasad a szívem, ha látom, hogy milyen gyönyörű szerepet játszanak most a magyarok" - írja május 12-én Alexandru G. Golescunak.

44 Taktikája találkozott Kossuth elvárásaival, amikor a túlzó nagyromán nacionalista törekvések átmeneti elnapolásával időt biztosított az alkudozásra, a kölcsönösen elfogadható megoldás kimunkálására. Az első napok tapasztalatai alapján a szembenálló feleket a kölcsönös bizakodás hangulata hódította meg. Bálcescu szinte kitörő örömmel számolt be arról otthoni partnereinek, hogy a magyar kormányzóelnök „nemcsak felvilágosult és nagyon kiváló, hanem jóravaló ember is..., aki egyetért a konföderáció gondolatával."

45 Igaz, a végső megállapodáshoz további jelentős kétoldalú engedményekre volt szükség, a magyar politikusok azonban már a tárgyalások debreceni szakasza során meggyőzték partnerüket arról, hogy kellő jóindulattal viseltetnek az erdélyi románság irányában, és hajlandók megfelelő módon, jelentős jogokat biztosítani számukra.

46 Az ellentétek áthidalásán fanatikus elkötelezettséggel szorgoskodó Bálcescu levelezőpartnere irányában akceptálhatónak minősítette az „arisztodemokrata"-nak nevezett Batthyány ragaszkodását az ország magyar diplomáciai nyelvének megőrzéséhez, amennyiben cserében valóban készek biztosítani, hogy a vallás ügyeiben valamennyi nemzet a maga nyelvét használja. Tisztán román érdekek alapján is létkérdésnek tekintve a megállapodást, hasonlóképpen elfogadásra javasolta a magyar területi integritás fenntartását, és ezzel egy időben nagy jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek, hogy a külügyminiszter gyakran kinyilvánította szándékát a Havasalfölddel, Moldvával és Szerbiával közös konföderáció létrehozására.

47 Értékelő tudó43 In: I. Tóth Zoltán (szerk.): Bálcescu Miklós Válogatott írásai. Bp., 1950. 180. 44 Nicolae Bälcescu-Alexandru G. Golescunak. Pancsova, 1849. május 12. In: I. Tóth i. m. 176-177. 45 Nicolae Balcescu-Ion Ghicának. Debrecen, 1849. május 29. In: I. Tóth i. m. 179182. 46 Uo. 181. 47 Nicolae Bälcescu-Ion Ghicának. Debrecen, 1849. június 3. In: I. Tóth i. m. 182185.