Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere
B atthyány Kázmér külügyminiszteri kinevezése a kortársak számára nem okozott meglepetést, mondhatnánk: benne volt a levegőben. Kossuth már 1848 őszén meghiúsult kormányalakítási próbálkozása során is számított rá. Az első független és felelős minisztérium elnöke emlékét idéző neve jól csengett kül- és belföldön egyaránt, tehetségét, megbízhatóságát és jellemszilárdságát pedig korábbi feladatai során sokoldalúan és meggyőzően bizonyította. A kormányzóelnök kiemelt jelentőséget tulajdonított a gróf szerepvállalásának. 1849. április 16-án megfogalmazott felkérő levelében pontosan megjelölte bizalma forrását, amikor indoklásában elsősorban a jelölt „önzetlen meleg hazaszeretetére", folyamatos és „csüggedetlenül" elszánt tevékenységére hivatkozott. 1 Majd tekintettel a stratégiai fontosságú kormányzati poszt betöltésének sürgősségére, április 20-án újabb levélben szorgalmazta a pozitív válasz mielőbbi megfogalmazását. 2 Az új külügyér kinevezésének megalapozottságát, a politikai döntés helyességét sem a kortársak, sem az utókor nem kérdőjelezte meg. A megválasztása kérdésében kialakult konszenzust jól jellemzi, hogy miniszteri képességeit illetően „az átfogó, gyorsan reagáló, sokszínű diplomatakészség"-et egyébként szigorúan számon kérő Waldapfel Eszter is elismeri, hogy „Batthyány Kázmér nem mindennapi tehetséggel, kitűnő tulajdonságokkal rendelkezett. Ha kellett, tudott keményen és határozottan cselekedni, de a tárgyalásoknál is megállta a helyét: ha a körülmények úgy kívánták, hajlékony volt anélkül, hogy elvi síkon engedményekre kényszeríthették volna." 3 Az immár a korlátlan nemzeti szuverenitás alapján szerveződő új külügyminisztérium jogállása alapvetően különbözött az 1848 áprilisában kinevezett király személye körüli miniszter, herceg Esterházy Pál egykori hivataláétól. Általánosan elterjedt álláspont szerint valójában Batthyány Kázmért tekinthetjük a magyar történelem első modern független külügyminiszterének. A nemzetgyűlés tagjait tájékoztató előterjesztésében a közvetlen történelmi előzményekre is visszatekintő Kossuth fontosnak tartotta külön felhívni a figyelmet arra a speciális körülményre, miszerint „azon minisztérium, mely az 1848/3. tc. által a király személye mellé volt rendelve, a volt dinasztia hitszegése és a nemzet függetlenségi nyilatkozata által magában elenyészvén, helyébe az álladalom külügyeinek igazgatása végett a külügyminisz1 Kossuth Lajos-Batthyány Kázmérnak. Debrecen, 1849. április 16. In: Kossuth Lajos Összes Munkái (a továbbiakban KÖM) XV. Kossuth Lajos 1848/49-ben V. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai 1849. április 15. - augusztus 15. Kiad. Barta István. Bp., 1955. 16-Í7. 2 Kossuth Lajos-Batthyány Kázmérnak. Debrecen, 1849. április 20. In: KÖM XV. 68-69. 3 Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848-1849. Bp., 1962. 201.
