Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
STJEPA SRSAN Az eszéki vár és Batthyány Kázmér 1848/1849-ben
parancsnoka a magyar katonákat a császári-királyi erődbe beengedte. A gőzhajóról egyenesen a tömlöcbe vezették. 4 1849. március 13-án Jellacicot táborszernaggyá léptették elő, Kelet-Szlavónia, Szerémség, Bácska és Bánát déli hadtestének főparancsnokává nevezték ki. O az összes alakulatot egyesítette a magyar hadsereg ellen, 1849. április 14-én a katonasággal elindult a Duna jobb partján Eszék irányába, ahova április 16-án érkezett meg és május közepéig mintegy 40000, valamivel később pedig 72 000 katonát összpontosított. Ezzel a hadsereggel keleten átlépte a Dunát és bevonult Bácskába. 1849 augusztusában a magyar hadseregnek az osztrákok orosz segítsége miatt elszenvedett vereségével, majd az új magyar kormány megdöntésével megszűnt a horvát katonaság jelenléte Magyarországon. Zárszó Amikor az 1848/49-es magyar nemzeti mozgalomról beszélünk - amely ereje és céljai révén a Habsburg dinasztia és az Osztrák Monarchia legfőbb fenyegetésévé vált - a bécsi udvari körökben úgy mérték föl, hogy a magyar mozgalomnak úgy tudnának leghatékonyabban ellenállni, ha látszólagos támogatást nyújtanak a horvát politikának. Ugy vélték ugyanis, hogy ez a magyarokat arra kényszerítené, hogy kevésbé legyenek keményfejűek Bécs irányában. 48 Az osztrák uralkodókörök taktikázó politikája a horvátok nemzeti-politikai programjával a magyar reformok gyengítése céljából igen hatékonynak bizonyult a két nemzeti program kizárólagossága miatt. A magyarok ugyanis teljes függetlenséget követeltek, egységesen berendezett Magyarországgal, amely keretén belül Horvátországnak nem lett volna politikai anatómiája. A horvát nézet pedig a monarchia föderációs berendezését sürgette, amelyben a horvátok politikai szubjektumok lettek volna, amit viszont a magyarok nem fogadhattak el. Amikor végülis a császár a magyarok elleni harcban nyilvánosan támogatni kezdte Jellacicot, föloszlatva a magyar parlamentet és hadiállapotot hirdetett ki Magyarországon, a horvát közvéleményben az az illúzió kelt életre, hogy a dinasztia végre valóban támogatja a horvát törekvéseket. Am ez csak az adott helyzet látszata volt. A történések későbbi menete, főleg az alkotmányosság megszüntetése, majd az abszolutizmus bevezetése nyilvánvalóan bizonyította a bécsi udvar fent említett taktikázó álláspontját. A horvátok tiltakoztak a ráerőltetett, oktrojált alkotmány miatt, panaszkodtak 47 Uo. 174. 48 Nevén Budak-Mario Strecha-Zeljko Kruselj: Habsburzi i Hrvati. Zagreb, 2003. 134.
