Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
STJEPA SRSAN Az eszéki vár és Batthyány Kázmér 1848/1849-ben
rályi megbízott nevében felszólít „mindenkit, aki elmenekült és eltávozott a városból", hogy december l-ig térjen vissza házába. Amikor az Alsóváros is elesett, Bunjik megbízott segítséget kért Jellacictól azzal, hogy ez a segítség Bánijából érkezzen, „mivel a verőceiek magyarpártiak voltak és maradtak, amíg erőszakkal alázatra nem kényszerítik őket, és a legnagyobb lázadó urakat az eszékiekkel együtt meg nem büntetik." 23 Az említett megtorló intézkedések ellenére a magyar hatóságok tisztában voltak azzal, hogy nagyon nehezen tarthatják Eszéket a lakosság támogatása nélkül. Ezért Batthyány 1848. november 27-én új, enyhébb hangnemű „Hirdetményt" adott ki, amelyben Eszék város lakóit tisztelettel együttműködésre kérte fel. Az alsóvárosi magyarpártiaknak még a fegyvert is visszaszolgáltatta. Batthyány valóban igyekezett küldetését minél jobban teljesíteni, és a pesti „Bizottmány" számára ezt a fontos erődítményt biztosítani. Ezzel erősítette a magyar kormány helyzetét, de átlépett a Dráva jobb partjára, vagyis Szlavóniába, azzal a céllal, hogy a magyar fennhatóságot kiterjessze a Dráva-Száva közére is, és ezzel részben széthúzza a magyarországi harci tevékenységek nyomását. Habár a magyarok erősen tartották Eszéket, nem hatoltak mélyebben Szlavónia és Szerémség területére, hanem Eszék városára és annak legszűkebb környezetére összpontosítottak, ahol a magyar és német lakosság jelentős támogatását élvezték (Csepin, Rétfalu, Szarvas). Ezért 1848. november 11-én a „Biztonsági tanács" felsővárosi elnöke, Kapisztrán Adamovic a vár parancsnokától még 250-300 puskát kért, míg Pozsonyi, a város magyarpárti elöljárója a magyar megbízottól, Batthyány Kázmér gróftól a Felső- és Alsóváros részére 300-300 puskát kért. Ugyanakkor kiadott és szétosztatott egy levelet, amelyben azt kéri, hogy a hűséges magyar és olasz katonák szedjék rendbe a szófogadatlan eszéki polgárokat és kényszerítsék őket a hazához való hűségre, valamint hogy fordítsanak hátat a „fekete-sárga parancsnokoknak és forduljanak a magyar és német testvérek felé". Az egyre nehezebb szlavóniai helyzet miatt Jellacic 13 000 katonát küldött Todorovic tábornokkal az élén Bécs környékéről Szlavóniába. Ezeknek a katonáknak egy része Zágrábban maradt, a többiek pedig a Dráva és Eszék felé vették irányukat, hogy segítsenek a horvát néppártiaknak és császári seregeknek, melyeknek pedig Trebersburg tábornok volt a parancsnoka. Az erősítés Todorovic tábornokkal az élén 1848. november 15-én 4 zászlóalj gyalogossal, 800 vértessel és 600 szerezsánnal (lovas határőrrel) Eszéktől délre és nyugatra települt le a környező Siroko Polje, Vuka, Csepin és Bizovác falvakba. 24 23 Hrvatski drzavni arhiv (Horvát Állami Levéltár), Zagreb, Viroviticka zupanija Prot. 557/1 ex 1848. 24 R. Horvát: Borba za Osijek. 15.
