Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)
STJEPA SRSAN Az eszéki vár és Batthyány Kázmér 1848/1849-ben
politikai nézeteit jellemzik, de ugyanakkor érzékelhető a magyar reformista nézetek jelenléte is, így itt közöljük őket: 1. „Azt kívánjuk, hogy a mi drága Szlavón hazánk mindig királyság legyen. 2. A hazának, népünknek és a királynak mindig hű alattvalói kívánunk lenni. 3. Nem hagyjuk magunkat sem elmagyarosítani, sem elnémetesíteni, hanem a mi édes anyanyelvünket megőrizni és a közügyekbe bevezetni kívánjuk. 4. Horvátnak és dalmátnak továbbra is örökkké hű testvérei maradunk, a vérrokonság és a nyelv miatt is. 5. Amint eddig is társai voltunk a magyaroknak, továbbra is azok maradunk, mert sosem voltunk leigázva. 6. Szeretnénk már végre, hogy bánt császári vérből vagy magunk részéről neveznének ki. 7. Szeretnénk, hogy királyságaink országgyűlését újra összehívják, és hogy arra a katonai határőrvidék is eljöjjön. 8. Ezen országgyűlés révén szeretnénk azon szabadságunkat biztosítani, amellyel népünk mindig is büszkélkedett. 9. Nem hagyjuk, hogy idegen szabjon nekünk kucsmát. 10. Pécsről hivassanak vissza küldötteink, rájuk a magyarok amúgy sem ügyelnek. 11. A határőrök hivassanak vissza a hazába, melynek ezekben a viharos időkben magának is segítségre van szüksége. 12. A rend és béke megőrzésére toborozzák össze a nemzeti gárdát. A népnek adjanak könnyítéseket." 5 Hogy ezek a követelmények mennyire tükrözték az általános kívánságokat nem csak Eszéken, hanem Szlavónia-szerte, látható a Verőce vármegyei, 1848. március 29-én Eszéken megtartott nagygyűlés határozataiból, amely elfogadta szinte valamennyi követelést. Eszék város tanácsa 1848. május 18-án elismerte Jellacic bánt, és elvetette az új magyar kormány rendeleteit. Az elöljáróságban viszont hamarosan megváltozott a helyzet, mert Alojz Schmidt, Eszék polgármestere május 30án néhány eszéki polgárral Pestre utazott, ahol az új magyar kormánynak hűségnyilatkozatot tett, „annak ellenére, hogy szlavóniai" - amint azt egy korabeli eszéki krónikás megjegyzi. Ettől kezdve az eszéki elöljáróságban egymást váltották a fenn említett irányzatok, így Eszék élő bizonyítéka a magyar változások iránti politikai jóváhagyás és ellenzés példájának, mindez pedig igen jól követhető a városi elöljáróság közgyűlése korabeli jegyző5 Narodne novine, 33. sz. 1848.
