Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

STJEPA SRSAN Az eszéki vár és Batthyány Kázmér 1848/1849-ben

pravoszláv, főleg szerb, 229 zsidó, 32 protestáns lakos élt, a többi pedig egyéb vallási felekezethez tartozott. Mégis nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a 19. század közepén Eszéken a lakosok 53%-a horvát, 23,4%-a német, 16%a szerb, 3,6%-a magyar, valamint mintegy 2%-a egyéb nemzetiségű volt. A pravoszláv lakosság főleg az Alsóvárosban élt, a Várban és az Újvárosban laktak a németek, a Felsővárosban főleg horvát és némi német lakosság élt. A lakosság polarizációja és a politikai ellentétek kiéleződése Eszéken 1848-ban 1848-ban Eszék politikai szinterén két fő irányzat, vagyis párt játszott főszerepet: a népiek pártja, Jellacic bán támogatói, vagyis a horvát opció, valamint az unionisták illetve Kossuth Lajos támogatói, azaz a magyar opció. Az 1848. március 13-i és 15-i bécsi és pesti megmozdulások hírét Eszéken azzal a reménykedéssel fogadták, hogy azok majd megvalósítják a nemzeti, politikai és szociális egyenlőséget és szabadságot a császárság területén. Erről ír az események egyik eszéki kortársa és résztvevője is, Ante Stojanovic, tekintélyes eszéki néppárti személyiség: „amikor a szabadság, egyenlőség és testvériség híre Párizsból Bécsbe, Bécsből Pestre és Zágrábba, Zágrábból Eszékre érkezett, mindazon ki vagy elhagyatott, vagy megvetett vagy elnyomott volt, idős és fiatal, feléledt, és mintegy a hosszú álomban megerősödött lábakkal - a drága szabadságért felkelt".

3 Ki kell hangsúlyoznunk viszont, hogy az eszéki, úgyszintén a Verőce megyei politikai erők polarizációja különbözött attól, amilyen Zágrábban vagy más horvát városokban és megyékben volt. Ugyanis a német lakosság többsége, de az eszéki tehetősebb horvátok is, bár alapjában véve „fekete-sárgák" (osztrákbarátok) voltak, mégis többségükben a szomszédos pesti politika felé hajlottak, nem csupán anyagi érdekeik, hanem a centralisztikus Bécs nyomása miatt is. Velük szemben a horvát néppártiak álltak, elsősorban az Alsóvárosból, tehát horvátok és szerbek, akikhez fiatalok, főleg értelmiségiek, és persze a katolikus egyház képviselői is csatlakoztak.

4 Az eszéki városi elöljáróság 1848. március 23 -i és 24-i „nyílt ajtós" rendkívüli ülésén, számos eszéki polgár részvétele mellett, 6 pontos, liberális eszméket hirdető határozatot fogadott el. Pár nap múlva röplapok láttak napvilágot, az eszéki „nép követelései", amelyek 12 pontban foglalták össze azokat a követelményeket, amelyeket egyéb, Horvátország-szerte megjelentetett hasonló „követelményben" is megtalálhatunk. Ezek az eszéki néppártiak 3 Ante Stojanovic: Opisanje mogzivota. Osijek, 2000. 100. 4 Stjepan Srsan: Osijek 1848/49. Hrvatska 1848. i 1849. Zbornik radova. Zagreb, 2001. 239.