Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

IFJ. RABÁR FERENC Batthyány Kázmér, az eszéki vár kormánybiztosa

támadta, innen is megkezdődött a falu lövetése. A falu jobb oldalán húzódó erdőből sikeresen kiszorították az ellenséget, de a rohamozó magyarokat egy ágyú támogatásával erős puskatűz fogadta. A támadás elakadt. A határőrkatonák előrenyomultak a sáncokból, a honvédeket tisztjeik sem tudták feltartóztatni, visszamenekültek az erdőbe. Ezután Welsznek már minden erőfeszítése arra irányult, hogy az ellenség térnyerését az erdőben megakadályozza. Miután 5 órán át folyt az ágyúpárbaj, még sötétedés előtt Rácz elrendelte a visszavonulást. Az országúton csatlakoztak hozzá Welsz csapatai is. A legnagyobb szabású ütközet, amelyben az eszéki csapatok részt vettek, szomorú mérleggel zárult. A veszteségek jelentéktelenek voltak, de a magyar csapatok felkészületlenségét jól tükrözte ez a harc. A tüzérség csődöt mondott, a katonaság megfutott. Batthyány a legénység kudarcáért a tiszteket okolta, „kik hadtudományi járatlanságokat személyes bátorsággal, vitézséggel egyáltalán ki nem pótolták". Azzal a kéréssel fordult az OHB-hoz, hogy a 36., 4L, 51. zászlóaljhoz tapasztalt hadi tiszteket osszanak be. A tisztikart azzal fenyegette meg, hogy ha javulást nem tapasztalt, a teljes kar hivatalos kicserélését fogja kérni.

19 Az OHB csupán annyit tett, hogy Földváry Lajos ezredest nevezte ki eszéki dandárparancsnokká, akinek az volt a feladata, hogy a tisztikart megtisztítsa a megbízhatatlan elemektől, és készítse fel a vár őrségét a harcra.

20 Batthyány Kázmért a csepini csata meggyőzte arról, hogy a várőrség vezetése, személyi állománya nem alkalmas arra, hogy az Eszék körül kialakult ellenséges gyűrűt felszámolja. Ugyanakkor a határőrök sem képviseltek olyan erőt, hogy a vár ostromát megkockáztathatták volna. A szlavóniai fronton erőegyensúly alakult ki. A Magyarország ellen több oldalról kibontakozó osztrák támadással azonban Eszék végveszélybe került. Kossuth 1848. december 16-án utasította Perczeit, hogy csatlakozzon Görgey hadseregéhez, vagy vonuljon Pestre. Ez a rendelkezés a dél-dunántúli megyék feláldozását jelentette. Perczel 8 000 fős haderejének elvonulásával az osztrák csapatok számára megnyílt az út a dunántúli megyék felé. Az osztrák hadműveleti terv részét képezte, hogy gróf Laval Nugent táborszernagy megszállja 6000 fős haderejével a Duna és Dráva közötti megyéket, ezzel párhuzamosan báró Johann Schneckel von Trebersburg vezérőrnagy a határőrvidéki csapatokkal Eszék ellen vonul.

21 Kossuth nem ismerte fel az Eszéket fenyegető veszély nagyságát. 1848. 19 A csepini csata: Batthyány az OHB-nak. 1848. december 22. MOL H2 OHB 6622. Közli: Közlöny 1848. december 27. 199. sz. 938-939. Rácz, Welsz Batthyánynak. 1848. december 21. uo. Vörös i. m. 31.; Füzes i.m. 121. 20 A Hadügyminisztérium Földvárynak. 1848. december 26. MOL H75 HM 12722. 21 Gelich i. m. 474-475.