Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
9. POLGÁROSODÁS ÉS ZSIDÓSÁG PÉCSETT / Vörös István Károly
A magyarországi zsidóság jogi emancipációjának kérdése 1840-től folyamatosan jelen volt a magyar polgárosodás liberális programjában. A folyamat az egyének tekintetében 1867-ben, kollektiven 1895-ben, az izraelita vallás egyenjogúsításával nyugvópontra jutott, s így az 1918-cal bekövetkező krízisig tovább tágult a beilleszkedés lehetőségének a 18. század végén megnyílt tere a zsidók számára. A polgárosodás és a zsidó emancipáció társadalomtörténeti jelenségköre, viszonyhálózata ezer szállal fonódik össze, de teljesen nem fedi egymást. A magyarországi polgárosodás leírásának közhelyes megállapítása, hogy a kapitalista modernizáció az asszimilálódó zsidóság produktuma, ugyanakkor komoly érvek árnyalják ezt a sommás kijelentést.493 Az emancipáció a zsidóság nagy csoportjai számára az asszimilációt jelentette, de ez korántsem volt teljes, és nem érintette a zsidóság egészét. A vallási és ezzel életmódbeli, kulturális hagyományaikhoz maradéktalanul ragaszkodó ortodox gyülekezetek, vagy a 18. század végén kialakult haszid közösségek más utat választottak. Az arra vállalkozó zsidóság integrációját jelentős mértékben megnehezítette, s hosszabb távon ellehetetlenítette, hogy kulturális identitásának megőrzésével való beilleszkedéséhez a magyar társadalomba nem talált magának partnert. A liberális „asszimilációs ajánlat” azon az áron kínált egyenjogúságot a zsidóknak, hogy feladják zsidóságukat, s nyelvük mellett kultúrájukban is magyarrá válnak. A 19. század utolsó harmadában feléledő modern antiszemitizmus szerint a zsidók jogfosztott állapota abból következik, hogy nem magyarok, és nem is tudnak azzá válni, hiszen zsidók, disszimilációjuk tehát jogos követelés. A megvalósult asszimiláció hangoztatása természetes módon következett abból a helyzetből, hogy a zsidó kultúra bármely eleméhez való ragaszkodás a magyar liberalizmus homogenizáló törekvéseivel való szembefordulást, s az antiszemita érvelés alátámasztását jelentette volna.494 Az Auschwitzban meggyilkolt mohácsi főrabbi, Flesch Ármin 1908-ban leírt szavai így túlzottan és tragikusan derűlátónak bizonyultak: „Ha iskolánk továbbra is fogja teljesíteni magasztos hivatását, mint eddigelé, akkor visszatérünk örökségünkhöz, mint zsidók, és nyugodtan nézünk a jövő elé, mint magyarok.”495 A soknemzetiségű, főként német, horvát és magyar elemeket magában foglaló Pécs polgárosodásához bizonyosan jelentős mértékben járultak hozzá zsidó polgárai. A helyi történet a dualizmus kori magyar társadalom polgárosodása és a zsidó polgárosodás képviselőinek egymásra találó, elfogadó és beilleszkedő, a teljes asszimilációt azonban - az általános magyar történethez hasonlóan - nem elérő együttéléséről szól. 493 A problémát számos tanulmány, könyv tárgyalja, néhányat emelünk ki a legújabbak közül. A zsidóság dualizmus kori társadalomtörténetének dilemmáit mutatja be: ZSIDÓSÁG, 2005. A polgárosodásról általában, és benne a zsidóság szerepéró'l szóló diskurzussal Gyáni Gábor több tanulmányban is foglalkozik: GYÁNI, 2002. 78-158. A problémát a zsidó vallásfelekezetek perspektívájából tárgyalja FROJIMOVICS, 2008. 494 GERŐ, 1993. 314-315. 495 FLESCH, 1908. 12. 357
